Történetek a csigaházból

Humoros emberek vagyunk, ez tény.  Nem vagyunk teljesen normálisak, ez is tény. A minap húsfélét kerestem a mélyhűtőben a másnapi ebédhez, és a kezembe akadt egy zacskó a következő felirattal- a férjem kézírásával:  TARGYA Remek, ebből a tarjából gulyásleves lesz, akárki meglássa!  Kell lennie még egy adag csipetkének…. ó, meg is van!  CHIP-ETKE És van… Tovább »

Épp a minap történt, hogy drága férjecském megkért, tegyem töltőre a telefonját.  Már épp készültem bedugni a konnektorba, mikor kis híján szívrohamot kaptam, ahogy rám kiabált:  – Ne abba dugd!! Abban más áram van!  ... Tovább »

Van ebben a kis országban egy olyan hely, amit úgy hívnak: Zalaszántó. Mellette magasodik a Világosvári- hegy, és a hegy tetején áll a Béke sztúpa. Aki szeretne egy kicsit megpihenni, lelassulni, megtapasztalni valami rendkívülit, vagy egyszerűen csak kíváncsi, felkeresi ezt a hegyet, és a hegy tetején a sztúpát.  Színes imazászlók lengenek a fákon, csend van,… Tovább »

Hosszas kísérletezgetés után sikerült megalkotnom egy varázsigét.  Most közkinccsé teszem.  A következő (és ezekhez hasonló) helyzetekben sikerrel alkalmazható:  amikor mellényúltál a fűszernek, és mondjuk tárkony helyett kakukkfüvet szórtál az ebédbe. Nem lett rossz, de valahogy más, mint amint megszoktatok.  kicsit megborult a csili a kezedben, és csípősebb lett a pörkölt, mint legutóbb volt.  amikor nagytakarításkor… Tovább »

A péntek délutánok mifelénk általában arról (is) híresek, hogy ilyenkorra már kellően elfáradtunk szellemileg, ennélfogva csak úgy szórjuk a fárasztó poénokat.    – Merre menjünk?  – Menjünk a templom felé, aztán majd ott felfordulunk.  –o—-   – Szegény vakáció, semmit sem lát.  – Mivan?? – Hát VAK az áció.  –o—-   És sikerült megfejelni az… Tovább »

Egyszer régen- na jó, nem is olyan régen- kéthónapos kényszerpihenőre küldött a cégem, mert a depresszióm kiújulással fenyegetett, és egyikőnk sem akarta megvárni, hogy rosszabbra forduljon. A két hónap alatt jelentős változások történtek a csoportban: új kollégának mutatkozhattam be, mikor újra felvettem a munkát.  Akkor még nem értettem, miért fél tőlem ennyire, de láthatóan nem… Tovább »

Tanár nagyban magyaráz, majd megszakítja, mikor észreveszi, hogy páran jegyzetelnek:  – Ne írj semmit, mert úgyis le kell írnod majd az egészet.  –o—-   A tanár már az ajtóban áll, mikor kedves osztálytársunk elkiáltja magát:  – Ma nem lesz rajzóra! –o—-   Álmosító délután van, nagyban kókadozunk, és senkinek sincs kedve a feladattal foglalkozni, hogy… Tovább »

Az utóbbi 10-12 évben szinte nem fordult elő olyan, hogy én vezetek, a férjem meg az utas. Nőiesen vezetek, és ez őt roppant módon idegesíti. Ha mégis mennem kell valahová, előtte a lelkemre köti, hogy vigyázzak az autóra, mert én ugyebár tudok magamra vigyázni, de a kocsi nem. Ha megérkezek, azonnal beszámoltat: – És hány… Tovább »

Alig pár évvel múltam el húsz, mikor egy nap megállított egy lelkes fiatalember, hogy a közeli bank főiskolás diákoknak kitalált számlacsomagjához hozza meg a kedvem:  – Szia, nem érdekel egy diákszámla az X banknál? Most számlanyitási bónusszal és nulla forint számlavezetési díjjal szerződhetsz. Tuti el tudnád költeni ezt a kis plusz pénzt. Mondd csak, nem… Tovább »

Reggel fél hét előtt járunk 7 perccel. Én már felvettem a cipőmet, a kabátomat, a táskámat, eltettem a kulcsomat, és készülök elindulni a munkába.  Drága férjecském is készülődik, épp fogat mos, mikor berontok hozzá a fürdőbe elköszönni.  – Ajjaj, rosszkor zavarlak, nagyon habzik a szád!  – Hahaha, na adj egy puszit, aztán mehetsz dolgozóba!  Megcsókolom,… Tovább »