Történetek a csigaházból

Annak, hogy anyukámról eddig nem írtam, nagyon egyszerű és szomorú oka van: az, hogy meghalt. Hogy sajnos már nem élő része az életemnek és a hétköznapjaimnak, hogy be kell érnem az emlékekkel és azzal, hogy néha álmodok vele.  Most mesélek egy kicsit róla.  Kevesen tudják róla, hogy imádott anyuka lenni, talán ezért is született három… Tovább »

A hajnali hűvösben két alak szorgoskodott a kemence előtt: anya és lánya. Az anya jócskán túl járt már a negyvenedik évén, alacsony, ősz hajú asszony volt. Vállát megnyomták a nélkülözésben töltött évek, az arcán pedig egymást érték az idő szántotta barázdák. Konok elszántsággal gyúrta a kenyértésztát. Azt mondják, kis emberekben töményebben van jelen az akaraterő,… Tovább »

Sokszor hallom, látom, tapasztalom, sőt! én magam is megtettem, hogy egy szerettünk halála után minden holmiját érintetlenül hagyjuk. Van, aki hetekig nem mosogatja el azt a bögrét, amiből a kedves aznap reggel a teáját itta. Vagy hagyja, hogy az asztalon a szortírozásra váró levelek és iratok halmát  lassan belepje a por. Vagy kinyitja a szekrényt… Tovább »