Történetek a csigaházból

A péntek délutánok mifelénk általában arról (is) híresek, hogy ilyenkorra már kellően elfáradtunk szellemileg, ennélfogva csak úgy szórjuk a fárasztó poénokat.    – Merre menjünk?  – Menjünk a templom felé, aztán majd ott felfordulunk.  –o—-   – Szegény vakáció, semmit sem lát.  – Mivan?? – Hát VAK az áció.  –o—-   És sikerült megfejelni az… Tovább »

Csak egy zenész lehet vokálpatrióta?    –o—- – Te, milyen hegyen is voltunk? CUKROS-ÜVEG? – Hol? Rióban?  – Ott, ott.  – Az CUKOR-SÜVEG- hegy volt.    –o—- Fürdéshez készülünk, férjecském már benn a kádban:  – Gyere már te kis koszfészek! – Te most engem lekoszfészekeztél? (ha nem találod viccesnek, csak próbáld meg kimondani)   –o—-… Tovább »

Ez egy viccnek készült, de csak az eleje van meg:  A klausztrofóbiás és a tériszonyos együtt repülnek….   –o—- Nagybevásárlás után általában felezzük a költségeket, de most (hogy nincs munkám hónapok óta) az én drága férjem ragaszkodik ahhoz, hogy az egészet ő fizesse. Én meg nem:  – Továbbra is szeretném, ha felesben fizetnénk.  – Felest… Tovább »

Kőműves férjem meglehetősen szellemesen adta tudtára a keresztlányának, hogy nyugodtan rábízhatja a születendő gyermeket, mondván: – Majd én embert falazok belőle!   –o—- – Kérsz halat? Nincs benne mazsola! Amikor feltettem ezt a kérdést a kisebbik húgomnak, igen nagyon csúnyán nézett rám. Ugyanis mindkét kaját felettébb utálja. Viszont a humoromat értékeli, még ha ő is… Tovább »