Történetek a csigaházból

A traveles kollégáim igen furcsán néztek rám, (kábé úgy, mintha hat fülem lenne) mikor egyik februárban elhagyta a számat a következő mondat:  – Kövezzetek meg, de én nagyon várom az utazáskiállítást.  – Te bolond vagy- jött a reakció, és valahogy sosem kérdés formájában.  Ugyanis:  Az idegbaj már hetekkel előtte kezdődött, hogy készen legyenek a dossziék,… Tovább »

Hogy én öreg?  Mint a mamut. (És te “Mamut-e vagy?” Katt ide!)   Én valamikor a húszas éveim közepén jöttem rá, hogy bizony én is elkezdtem öregedni. Nem volt túl kellemes.  Abból jöttem rá, hogy az anyukák már nem azt mondták a gyereküknek, mikor engem megláttak, hogy “nézd, baba”, hanem “nézd, néni”. Aztán ez a… Tovább »

Rég történt, akkoriban még a kis kék trabanttal száguldoztunk. Egy nap a nagymamánál összetalálkoztunk az unokatesómmal, beszélgettünk a kocsik mellett, és egyszer csak elkezdett röhögni.  – Na, mondd csak, mi ilyen vicces?  Mikor végre levegőt kapott, elmagyarázta:  – Mégis, mi legyen a kőműves rendszáma? Hát FAL!   –o—- Kedves férjem hazaesik a munkából, kezembe nyomja… Tovább »

Elkerülhetetlen, hogy az ember néha orvoshoz menjen és ott várakozni kényszerüljön. Ilyenkor nem csoda a felfokozott idegállapot- ezt csillapítandó már jó előre bekészítettem magamnak egy kis olvasnivalót. Egy klasszikust…  Bram Stokertől a Drakulát.    –o—- Sajnos Drakula sem segített, mikor mellettem két- három székkel egy úriember remek hallgatóságot talált magának, és a különböző bajainak ecsetelésébe… Tovább »

Nem is olyan régen csaptunk egy görbe napot Pesten. Az élet nem csak csupa edzés, meg munka, meg komolykodás ugyebár. Beszereztünk pár nadrágot, meg védőfelszerelést, aztán tanakodtunk: előttünk az egész nap, nem sietünk sehová- hová menjünk?  Hát elmentünk az Arénába.  Ott meg mit lehet csinálni?  Leginkább nézelődni meg vásárolni.  Szóval Mester fel is próbált egy… Tovább »

… ha meg akarnak téríteni…  Az ezen a létsíkon töltött közel negyven év alatt már kialakítottam a magam hitét, és őszintén tisztelem azt az embert, akinek a hite erőt és legfőképpen tartást ad az élethez.  De! Azt nem szeretem, ha a sajátját rám akarja erőltetni. És az a tapasztalatom, ha valaki vallásos kérdéssel talál meg… Tovább »

Sokféle emberrel dolgoztam már együtt: volt a “bocs, hogy élek”- típus, volt a nagyhangú, gyertyát két végén égetős, volt a nyers, ámde aranyszívű, volt sunyi, volt nagypofájú, lelkivilágodba pillanatok alatt belegyaloglós, volt végtelenül segítőkész, volt kerüld-el-őt-messzire alak is, és még sokan mások. Legtöbbjükkel baráti volt a viszonyom, akivel meg nem, azzal is kialakítottunk egy korrekt… Tovább »

Vannak emberek, akik vitathatatlanul nagy hatással voltak ránk, ma egy régi tanáromat szeretném megidézni két rövid történet erejéig.  Magyart és történelmet tanított, és imádott túrázni. Része volt abban, hogy bármilyen történetet is olvasok, érdekel a sorok közt megbújó mélyebb jelentés. Persze humoros kiszólásért sem kellett a szomszédba mennie:    Május volt, zsongítóan meleg, a felelés már… Tovább »

Edzés után általában fix program, hogy elfuvaroznak, elkísérnek, kivisznek a buszmegállóba- hogy addig se történjen semmi bajom. Ha a Mester kísér el, akkor szinte kötelező plusz program, hogy felinteget az anyukájának, aki pont arrafelé lakik.  Az ominózus estén épp vendégség volt nála, kinn beszélgettek az erkélyen, Mesterem meg nagy lelkesen integet.  Aztán az integetés activity-be… Tovább »

1) Szilveszter napja volt, és mivel épp csütörtökre esett, sajnos egyben munkanap is. Akkoriban könyvelőként dolgoztam, és sajnos a havi és éves zárás miatt senki sem lehetett szabin.  Reggel fél nyolckor még meglehetősen álmosan vártam a helyijáratos buszra, de azonnal felélénkültem, mikor megláttam a sofőrt.  Na, nem azért, mert kedves ismerős lett volna.  Áááá. Dehogy!… Tovább »