Történetek a csigaházból

Gyakorló háziasszony vagyok, időnként új recepteket is ki szoktam próbálni.  Időnként sikerül is.  Történt egyszer, valamikor kora nyáron, hogy nagy tál epret hoztam anyósomtól. Megmostam és kitettem az asztalra, hogy ebédfőzés közben zavartalanul tudjak belőle csemegézni. Aztán megpucoltam és felaprítottam egy fej fokhagymát. Térültem, fordultam, és gyanútlanul bekaptam egy szem epret. Ez még nem lett… Tovább »

Egyszer régen, még másfél évvel ezelőtt volt szerencsém egy hetet Indiában tölteni. Aztán mikor hazajöttem, volt szerencsém indiaiakkal együtt dolgozni.  Amikor az egyikük először írt nekem a céges meszendzseren keresztül, gondoltam, kamatoztatom hatalmas indiai szókincsemet.  * Hallo, Katalin, how are you? (Szia, Katalin, hogy vagy?) Amúgy is kedves és barátságos népségnek tartom őket, úgyhogy:  *… Tovább »

Évekkel ezelőtt történt, hogy a kedvenc férjem elvitt magával kéményt falazni. Engem rögtön beállított téglát hordani, a házigazdát meg maltert keverni. Mikor aztán behozta az első vödörrel, letette és megkérdezte tőle:  – Nézd meg, jó lesz így?  Drága férjecském kivett az anyagból egy fánglival, az ujjával belenyúlt- mint cukrászok a kész krémbe, majd lenyalta és… Tovább »

Ha az ember arra adja a fejét, hogy tanulni kezd egy harcművészetet, készüljön fel arra is, hogy egész sor nevet és kifejezést kell megtanulnia japánul, kínaiul vagy akár koreaiul.  A technikák mellett rendszeresen adagolja a Mester a szóbeli tudást is:  – Szüensá kínaiul azt jelenti, hogy tanítvány. A losi az a tanító, a sifu meg… Tovább »

Épp a minap történt, hogy drága férjecském megkért, tegyem töltőre a telefonját.  Már épp készültem bedugni a konnektorba, mikor kis híján szívrohamot kaptam, ahogy rám kiabált:  – Ne abba dugd!! Abban más áram van!  ... Tovább »

Egyszer régen- na jó, nem is olyan régen- kéthónapos kényszerpihenőre küldött a cégem, mert a depresszióm kiújulással fenyegetett, és egyikőnk sem akarta megvárni, hogy rosszabbra forduljon. A két hónap alatt jelentős változások történtek a csoportban: új kollégának mutatkozhattam be, mikor újra felvettem a munkát.  Akkor még nem értettem, miért fél tőlem ennyire, de láthatóan nem… Tovább »

Tanár nagyban magyaráz, majd megszakítja, mikor észreveszi, hogy páran jegyzetelnek:  – Ne írj semmit, mert úgyis le kell írnod majd az egészet.  –o—-   A tanár már az ajtóban áll, mikor kedves osztálytársunk elkiáltja magát:  – Ma nem lesz rajzóra! –o—-   Álmosító délután van, nagyban kókadozunk, és senkinek sincs kedve a feladattal foglalkozni, hogy… Tovább »

Az utóbbi 10-12 évben szinte nem fordult elő olyan, hogy én vezetek, a férjem meg az utas. Nőiesen vezetek, és ez őt roppant módon idegesíti. Ha mégis mennem kell valahová, előtte a lelkemre köti, hogy vigyázzak az autóra, mert én ugyebár tudok magamra vigyázni, de a kocsi nem. Ha megérkezek, azonnal beszámoltat: – És hány… Tovább »

Alig pár évvel múltam el húsz, mikor egy nap megállított egy lelkes fiatalember, hogy a közeli bank főiskolás diákoknak kitalált számlacsomagjához hozza meg a kedvem:  – Szia, nem érdekel egy diákszámla az X banknál? Most számlanyitási bónusszal és nulla forint számlavezetési díjjal szerződhetsz. Tuti el tudnád költeni ezt a kis plusz pénzt. Mondd csak, nem… Tovább »

Kisebbik húgom is pont álláskeresőben volt akkoriban, és kiszúrt egy hirdetést az újságban, miszerint rendezvényszervező cég keres munkatársat. A kiírt feltételeknek mindketten megfeleltünk, szóval elmentünk a meghirdetett tájékoztatóra.  Az első meglepetés a helyszínre érve ért minket, ugyanis a hirdetésben szereplő cím egy paneltömb egyik lépcsőháza volt. Na, most akkor hogyan tovább? Pont mellette nyitva volt… Tovább »