Történetek a csigaházból

Kémiaóra, téma az atompályák. Felelő kinn szenved a táblánál, de sehogy se akar beugrani neki a válasz, mire a tanár int az egyik fiúnak, hogy mondja a választ:  – A “két es” (2S) atompályán.  – Az nem “két es”, hanem “kettő es” atompálya, mert a kétes mit jelent? – mutat az egyik lányra.  – S.S. … Tovább »

Ez egy viccnek készült, de csak az eleje van meg:  A klausztrofóbiás és a tériszonyos együtt repülnek….   –o—- Nagybevásárlás után általában felezzük a költségeket, de most (hogy nincs munkám hónapok óta) az én drága férjem ragaszkodik ahhoz, hogy az egészet ő fizesse. Én meg nem:  – Továbbra is szeretném, ha felesben fizetnénk.  – Felest… Tovább »

Indiába készültem, mikor a következő párbeszéd zajlott le köztem és egy kedves kollégám között:  – És miért pont India? Én sose mennék oda.  – Mert húsz éve álmodozom arról, hogy élőben is látom a Taj Mahalt.  – És mi lesz, ha csalódsz? – Nézd, ez benne van a pakliban. Viszont ha nem megyek el, azt… Tovább »

Kezdjük talán a “hol nem volt”-tal.  Nem szeretem a sört, valahogy nem sikerült megbarátkoznom vele. Ennek oka pedig egy gyerekkori trauma…  Elmesélem.  Vagy négyéves lehettem, mikor naaagy sátoros lagzi volt a családban, természetesen a kellő mennyiségű részeg rokon sem hiányzott. Az egyik ilyen családtag az orrom alá dugott egy sörösöveget, hogy kóstoljam csak meg, finom. … Tovább »

Megint néhány kis színes, vegyes….   Ajtó becsuk, klíma beindít, vendég bejön és megszólal: – Öcsém, hogy micsoda melószag van itt!   –o—- A kajás cégek szeretni szokták, ha egyszerre többen adunk le ebédrendelést, és persze ilyenkor megy az egyeztetés is:  – És te mivel fizetsz? – Bjútiful kártyával.       (beautiful=szép)   –o—- –… Tovább »

A traveles kollégáim igen furcsán néztek rám, (kábé úgy, mintha hat fülem lenne) mikor egyik februárban elhagyta a számat a következő mondat:  – Kövezzetek meg, de én nagyon várom az utazáskiállítást.  – Te bolond vagy- jött a reakció, és valahogy sosem kérdés formájában.  Ugyanis:  Az idegbaj már hetekkel előtte kezdődött, hogy készen legyenek a dossziék,… Tovább »

Hogy én öreg?  Mint a mamut. (És te “Mamut-e vagy?” Katt ide!)   Én valamikor a húszas éveim közepén jöttem rá, hogy bizony én is elkezdtem öregedni. Nem volt túl kellemes.  Abból jöttem rá, hogy az anyukák már nem azt mondták a gyereküknek, mikor engem megláttak, hogy “nézd, baba”, hanem “nézd, néni”. Aztán ez a… Tovább »

Rég történt, akkoriban még a kis kék trabanttal száguldoztunk. Egy nap a nagymamánál összetalálkoztunk az unokatesómmal, beszélgettünk a kocsik mellett, és egyszer csak elkezdett röhögni.  – Na, mondd csak, mi ilyen vicces?  Mikor végre levegőt kapott, elmagyarázta:  – Mégis, mi legyen a kőműves rendszáma? Hát FAL!   –o—- Kedves férjem hazaesik a munkából, kezembe nyomja… Tovább »

Elkerülhetetlen, hogy az ember néha orvoshoz menjen és ott várakozni kényszerüljön. Ilyenkor nem csoda a felfokozott idegállapot- ezt csillapítandó már jó előre bekészítettem magamnak egy kis olvasnivalót. Egy klasszikust…  Bram Stokertől a Drakulát.    –o—- Sajnos Drakula sem segített, mikor mellettem két- három székkel egy úriember remek hallgatóságot talált magának, és a különböző bajainak ecsetelésébe… Tovább »

Nem is olyan régen csaptunk egy görbe napot Pesten. Az élet nem csak csupa edzés, meg munka, meg komolykodás ugyebár. Beszereztünk pár nadrágot, meg védőfelszerelést, aztán tanakodtunk: előttünk az egész nap, nem sietünk sehová- hová menjünk?  Hát elmentünk az Arénába.  Ott meg mit lehet csinálni?  Leginkább nézelődni meg vásárolni.  Szóval Mester fel is próbált egy… Tovább »