Történetek a csigaházból

Gyakorló háziasszony vagyok, időnként új recepteket is ki szoktam próbálni.  Időnként sikerül is.  Történt egyszer, valamikor kora nyáron, hogy nagy tál epret hoztam anyósomtól. Megmostam és kitettem az asztalra, hogy ebédfőzés közben zavartalanul tudjak belőle csemegézni. Aztán megpucoltam és felaprítottam egy fej fokhagymát. Térültem, fordultam, és gyanútlanul bekaptam egy szem epret. Ez még nem lett… Tovább »

Egyszer régen, még másfél évvel ezelőtt volt szerencsém egy hetet Indiában tölteni. Aztán mikor hazajöttem, volt szerencsém indiaiakkal együtt dolgozni.  Amikor az egyikük először írt nekem a céges meszendzseren keresztül, gondoltam, kamatoztatom hatalmas indiai szókincsemet.  * Hallo, Katalin, how are you? (Szia, Katalin, hogy vagy?) Amúgy is kedves és barátságos népségnek tartom őket, úgyhogy:  *… Tovább »

Évekkel ezelőtt történt, hogy a kedvenc férjem elvitt magával kéményt falazni. Engem rögtön beállított téglát hordani, a házigazdát meg maltert keverni. Mikor aztán behozta az első vödörrel, letette és megkérdezte tőle:  – Nézd meg, jó lesz így?  Drága férjecském kivett az anyagból egy fánglival, az ujjával belenyúlt- mint cukrászok a kész krémbe, majd lenyalta és… Tovább »

A péntek délutánok mifelénk általában arról (is) híresek, hogy ilyenkorra már kellően elfáradtunk szellemileg, ennélfogva csak úgy szórjuk a fárasztó poénokat.    – Merre menjünk?  – Menjünk a templom felé, aztán majd ott felfordulunk.  –o—-   – Szegény vakáció, semmit sem lát.  – Mivan?? – Hát VAK az áció.  –o—-   És sikerült megfejelni az… Tovább »

Tanár nagyban magyaráz, majd megszakítja, mikor észreveszi, hogy páran jegyzetelnek:  – Ne írj semmit, mert úgyis le kell írnod majd az egészet.  –o—-   A tanár már az ajtóban áll, mikor kedves osztálytársunk elkiáltja magát:  – Ma nem lesz rajzóra! –o—-   Álmosító délután van, nagyban kókadozunk, és senkinek sincs kedve a feladattal foglalkozni, hogy… Tovább »

Az utóbbi 10-12 évben szinte nem fordult elő olyan, hogy én vezetek, a férjem meg az utas. Nőiesen vezetek, és ez őt roppant módon idegesíti. Ha mégis mennem kell valahová, előtte a lelkemre köti, hogy vigyázzak az autóra, mert én ugyebár tudok magamra vigyázni, de a kocsi nem. Ha megérkezek, azonnal beszámoltat: – És hány… Tovább »

Alig pár évvel múltam el húsz, mikor egy nap megállított egy lelkes fiatalember, hogy a közeli bank főiskolás diákoknak kitalált számlacsomagjához hozza meg a kedvem:  – Szia, nem érdekel egy diákszámla az X banknál? Most számlanyitási bónusszal és nulla forint számlavezetési díjjal szerződhetsz. Tuti el tudnád költeni ezt a kis plusz pénzt. Mondd csak, nem… Tovább »

Fiúsítás #1 Mikor megszülettem még a 80-as évek legelején, még nem ment teljesen feledésbe az a szokás, hogy vegyes házasságok esetén a fiúk az apjuk, a lányok az anyjuk vallását követik. Kivéve, ha az elsőszülött lány- mint ez történt az én esetemben-, ugyanis az apuka ilyenkor kérvényezheti, hogy a gyerek az ő vallását követhesse.  Tudomásom… Tovább »

Csak egy zenész lehet vokálpatrióta?    –o—- – Te, milyen hegyen is voltunk? CUKROS-ÜVEG? – Hol? Rióban?  – Ott, ott.  – Az CUKOR-SÜVEG- hegy volt.    –o—- Fürdéshez készülünk, férjecském már benn a kádban:  – Gyere már te kis koszfészek! – Te most engem lekoszfészekeztél? (ha nem találod viccesnek, csak próbáld meg kimondani)   –o—-… Tovább »

Van nekem egy férjem, a férjemnek kollégái, a kollégái között pedig egy, aki- hogy is mondjam szépen- szellemi kihívásokkal küzd. Szívják is a vérét rendesen, de a gyereket se kell félteni, mert olyan ki- és beszólásai vannak, hogy a fal adja a másikat.    – Fiúk, ma korábban kell hazamennem, segítek a barátnőmnek kitölteni a… Tovább »