Történetek a csigaházból

1) Szilveszter napja volt, és mivel épp csütörtökre esett, sajnos egyben munkanap is. Akkoriban könyvelőként dolgoztam, és sajnos a havi és éves zárás miatt senki sem lehetett szabin.  Reggel fél nyolckor még meglehetősen álmosan vártam a helyijáratos buszra, de azonnal felélénkültem, mikor megláttam a sofőrt.  Na, nem azért, mert kedves ismerős lett volna.  Áááá. Dehogy!… Tovább »

Csendes délután van, az ebéden már túlvagyunk, és én ezt az eseménytelen pillanatot választom ki, hogy kedvenc férjemnek feltegyek egy furfangos kérdést:  – Mondd csak szívem, mit gondolsz, a te apósod vajon szeret-e engem?  Gondolkodik, hallom, ahogy csikorognak odabenn a kerekek, majd válaszol:  – Elmész te a …    –o—- A nagybátyám véletlenül valami csúnyaságot… Tovább »

Egyik reggel bohókás hangulatban ébredtem, és utána egész nap egy katicabogaras fülbevalóban pompáztam. Több kolléga meg is dícsérte:  – Tetszik a fülid!  – Ó, köszi. Mit szólsz? Bogarat tettem a fülembe!  –o—-   Sorbanállás a mosdó előtt, még nagyon reggel van, álmos fejek mindenütt. Beállok a sor végére, majd nem sokkal később beáll mögém is… Tovább »

Péntek van, munka után fáradtan ballagok edzésre. Mivel időm van (és némi fölös pénzem- ami veszélyes, mert abból tuti, hogy költekezés lesz), betérek a boltba, hogy vegyek magamnak egy kis energiát. Ki is nézek magamnak két szelet csokit, és szépen beállok velük a kassza előtti sorba.  Előttem egy idősebb úriember láthatóan a hétvégi bevásárlását intézi,… Tovább »

Alapvetően a harcművészet egy nagyon komoly és koncentrációt igénylő műfaj, nálunk mégis szabad nevetni.    Történt egyszer, hogy a kedves tanítvány valami oknál fogva a gyakorlat közben lefagyott, rendre későn vagy egyáltalán nem reagált. A Mester egy kicsit ideges volt, és vehemensebben magyarázta a delikvensnek, hogy figyeljen, és azonnal csinálja a technikát:  – Gondolod, hogy… Tovább »

Előrebocsátom, a történet hosszú lesz, mert vagy húsz éve kezdődött…   Kezdődött azzal, hogy egyszer csak- minden előjel nélkül- elkezdtem kung-fut tanulni. Aztán telt- múlt az idő, én  pedig gyarapodtam években, tapasztalatokban és technikákban. Olyannyira, hogy 2011-ben a Mesterem elérkezettnek látta az időt, és benevezett az országos Budo versenyre. (Amit aztán meg is nyertem.)  A kupagyőzelemmel… Tovább »

Avagy: A humorérzék a családban marad…   Van ám énnekem egy nagymamám. Nekünk csak Mama, a családonkívülieknek Szombath néni. Meglátogattuk most hétvégén, beszélgetünk, beszélgetünk, egyszer csak szúrós szemmel néz rám a Mama:  – Gyerek, mérges vagyok ám rád! – Miért, Mama? – Elfelejtetted a névnapomat! – De hát az csak novemberben lesz… – Viszont szombat(h) van!... Tovább »

A jótanulóság egyik átka volt általánosban, hogy kötelező volt részt vennem és szerepelnem minden versenyen és megemélkezésen. A március 15-i műsor remekül megkomponált kis jelenet volt Petőfivel, Vasvárival meg a többiekkel. Én egy szerény szereppel voltam kénytelen megelégedni. Én voltam a negyedik járókelő.  A főpróbán még remekül ment minden, aztán az egész iskola előtt előadott… Tovább »

… attól függ, honnan nézzük, mert például:    Feleség vagyok. Háziasszony vagyok. Malacpersely vagyok. Segítőkész kolléga vagyok. Szépreményű tanítvány vagyok. Fáradt vagyok. Takarítónő vagyok. Utas vagyok. Mérges vagyok. Testvér vagyok. És már nagynéni is vagyok.  Meg pótanyuka. Író vagyok. Kreatív vagyok. Beteg vagyok.  Hisztis vagyok.  Bolond is vagyok.  Meg különc is vagyok.  Sőt! Mester vagyok. … Tovább »

Nem mondhatnám, hogy odavagyok érte. Valójában hidegen hagy.  Na jó, bevallom, hogy a hátam közepére se kívánom.  Egyetlen egyszer ettem belőle jóízűen, és azóta se. Az eset pedig így esett meg:  Egy hosszú, munkával töltött nap után olyan farkaséhesen estem haza, hogy a vasszöget is megettem volna. Életem értelme konyhatündérkedett aznap, és büszkén tette elém… Tovább »