Történetek a csigaházból

Gyakorló háziasszony vagyok, időnként új recepteket is ki szoktam próbálni.  Időnként sikerül is.  Történt egyszer, valamikor kora nyáron, hogy nagy tál epret hoztam anyósomtól. Megmostam és kitettem az asztalra, hogy ebédfőzés közben zavartalanul tudjak belőle csemegézni. Aztán megpucoltam és felaprítottam egy fej fokhagymát. Térültem, fordultam, és gyanútlanul bekaptam egy szem epret. Ez még nem lett… Tovább »

Egyszer régen, még másfél évvel ezelőtt volt szerencsém egy hetet Indiában tölteni. Aztán mikor hazajöttem, volt szerencsém indiaiakkal együtt dolgozni.  Amikor az egyikük először írt nekem a céges meszendzseren keresztül, gondoltam, kamatoztatom hatalmas indiai szókincsemet.  * Hallo, Katalin, how are you? (Szia, Katalin, hogy vagy?) Amúgy is kedves és barátságos népségnek tartom őket, úgyhogy:  *… Tovább »

Én érkeztem elsőnek, program miatt másik termet adtak nekünk, szóval újra fel kellett térképezni az átöltözési lehetőségeket.  Megérkezik a következő edzőstárs, és jön az első kérdés:  – És hol tudok átöltözni?  – Na, gyere, megmutatom. Parancsolj, de most már megyek is, nehogy meglássam a csunyádat.  Vigyorog egy sort, majd méltatlankodva megjegyzi:  – Nem is csúnya. ... Tovább »

Évekkel ezelőtt történt, hogy a kedvenc férjem elvitt magával kéményt falazni. Engem rögtön beállított téglát hordani, a házigazdát meg maltert keverni. Mikor aztán behozta az első vödörrel, letette és megkérdezte tőle:  – Nézd meg, jó lesz így?  Drága férjecském kivett az anyagból egy fánglival, az ujjával belenyúlt- mint cukrászok a kész krémbe, majd lenyalta és… Tovább »

Ha az ember arra adja a fejét, hogy tanulni kezd egy harcművészetet, készüljön fel arra is, hogy egész sor nevet és kifejezést kell megtanulnia japánul, kínaiul vagy akár koreaiul.  A technikák mellett rendszeresen adagolja a Mester a szóbeli tudást is:  – Szüensá kínaiul azt jelenti, hogy tanítvány. A losi az a tanító, a sifu meg… Tovább »

Humoros emberek vagyunk, ez tény.  Nem vagyunk teljesen normálisak, ez is tény. A minap húsfélét kerestem a mélyhűtőben a másnapi ebédhez, és a kezembe akadt egy zacskó a következő felirattal- a férjem kézírásával:  TARGYA Remek, ebből a tarjából gulyásleves lesz, akárki meglássa!  Kell lennie még egy adag csipetkének…. ó, meg is van!  CHIP-ETKE És van… Tovább »

Épp a minap történt, hogy drága férjecském megkért, tegyem töltőre a telefonját.  Már épp készültem bedugni a konnektorba, mikor kis híján szívrohamot kaptam, ahogy rám kiabált:  – Ne abba dugd!! Abban más áram van!  ... Tovább »

A péntek délutánok mifelénk általában arról (is) híresek, hogy ilyenkorra már kellően elfáradtunk szellemileg, ennélfogva csak úgy szórjuk a fárasztó poénokat.    – Merre menjünk?  – Menjünk a templom felé, aztán majd ott felfordulunk.  –o—-   – Szegény vakáció, semmit sem lát.  – Mivan?? – Hát VAK az áció.  –o—-   És sikerült megfejelni az… Tovább »

Tanár nagyban magyaráz, majd megszakítja, mikor észreveszi, hogy páran jegyzetelnek:  – Ne írj semmit, mert úgyis le kell írnod majd az egészet.  –o—-   A tanár már az ajtóban áll, mikor kedves osztálytársunk elkiáltja magát:  – Ma nem lesz rajzóra! –o—-   Álmosító délután van, nagyban kókadozunk, és senkinek sincs kedve a feladattal foglalkozni, hogy… Tovább »

Az utóbbi 10-12 évben szinte nem fordult elő olyan, hogy én vezetek, a férjem meg az utas. Nőiesen vezetek, és ez őt roppant módon idegesíti. Ha mégis mennem kell valahová, előtte a lelkemre köti, hogy vigyázzak az autóra, mert én ugyebár tudok magamra vigyázni, de a kocsi nem. Ha megérkezek, azonnal beszámoltat: – És hány… Tovább »