Történetek a csigaházból

Egyszer régen, még másfél évvel ezelőtt volt szerencsém egy hetet Indiában tölteni. Aztán mikor hazajöttem, volt szerencsém indiaiakkal együtt dolgozni.  Amikor az egyikük először írt nekem a céges meszendzseren keresztül, gondoltam, kamatoztatom hatalmas indiai szókincsemet.  * Hallo, Katalin, how are you? (Szia, Katalin, hogy vagy?) Amúgy is kedves és barátságos népségnek tartom őket, úgyhogy:  *… Tovább »

Egyszer régen- na jó, nem is olyan régen- kéthónapos kényszerpihenőre küldött a cégem, mert a depresszióm kiújulással fenyegetett, és egyikőnk sem akarta megvárni, hogy rosszabbra forduljon. A két hónap alatt jelentős változások történtek a csoportban: új kollégának mutatkozhattam be, mikor újra felvettem a munkát.  Akkor még nem értettem, miért fél tőlem ennyire, de láthatóan nem… Tovább »

Évekkel ezelőtt érkezett hozzánk egy új kolléga, és az én feladatom lett őt betanítani. Eleinte szépen haladt, aztán valami miatt megrekedt. Pedig lelkes volt, meg is akarta érteni a feladatot, nem csak gépiesen végrehajtani, szóval rengeteget jegyzetelt, kérdezett, megint jegyzetelt, és megint kérdezett. Én pedig gyakorlófeladatokat állítottam neki össze, ha hibát találtam utána, hagytam, hadd… Tovább »

Időpont: pár nappal karácsony előtt Helyszín: céges karácsonyi parti Szórakozási lehetőségek: fotószínház, koktél, karaoké, színpadi műsor, svédasztal, karikaturisták.  Kata szeme felcsillan az utolsó lehetőséget látva, nosza rögtön meg is rohamozza a grafikus- részleget.  Félórát modellt ül, majd megszemléli a végeredményt.  A végeredmény sajnos nemigen tetszik neki, nem sok köze van az igazi karikatúrához. De azért… Tovább »

Van nekem egy férjem, a férjemnek kollégái, a kollégái között pedig egy, aki- hogy is mondjam szépen- szellemi kihívásokkal küzd. Szívják is a vérét rendesen, de a gyereket se kell félteni, mert olyan ki- és beszólásai vannak, hogy a fal adja a másikat.    – Fiúk, ma korábban kell hazamennem, segítek a barátnőmnek kitölteni a… Tovább »

Indiába készültem, mikor a következő párbeszéd zajlott le köztem és egy kedves kollégám között:  – És miért pont India? Én sose mennék oda.  – Mert húsz éve álmodozom arról, hogy élőben is látom a Taj Mahalt.  – És mi lesz, ha csalódsz? – Nézd, ez benne van a pakliban. Viszont ha nem megyek el, azt… Tovább »

Megint néhány kis színes, vegyes….   Ajtó becsuk, klíma beindít, vendég bejön és megszólal: – Öcsém, hogy micsoda melószag van itt!   –o—- A kajás cégek szeretni szokták, ha egyszerre többen adunk le ebédrendelést, és persze ilyenkor megy az egyeztetés is:  – És te mivel fizetsz? – Bjútiful kártyával.       (beautiful=szép)   –o—- –… Tovább »

Sokféle emberrel dolgoztam már együtt: volt a “bocs, hogy élek”- típus, volt a nagyhangú, gyertyát két végén égetős, volt a nyers, ámde aranyszívű, volt sunyi, volt nagypofájú, lelkivilágodba pillanatok alatt belegyaloglós, volt végtelenül segítőkész, volt kerüld-el-őt-messzire alak is, és még sokan mások. Legtöbbjükkel baráti volt a viszonyom, akivel meg nem, azzal is kialakítottunk egy korrekt… Tovább »

Ez a bejegyzés csak felnőtt csigáknak szól, mert kicsit (nagyon) trágár és vulgáris leszek. Mert van, amikor nem lehet finoman fogalmazni… és van, amikor nem is érdemes… Khm, én szóltam! 🙂   18+   A rendszer nem túl együttműködő, én pedig szidni kezdem:  – Hogy az a retkes, büdös, bús, bánatos…! Kedves kolléga befejezi helyettem: … Tovább »

Odakinn esik, táska a jobb vállamon, a reggeli bevásárlás eredménye a bal vállamon, plusz a torta, és a következő mondat hagyja el a számat:  – Csak tudnám, melyik kezembe fogjam az esernyőt?  Kollegina helyből tudja a megoldást:  – Mindjárt nézek neked valami cuki fejre tehető ernyőt. Nézd, van terepmintás is, az kevésbé feltűnő.  –o—-  … Tovább »