Történetek a csigaházból

Edzés után általában fix program, hogy elfuvaroznak, elkísérnek, kivisznek a buszmegállóba- hogy addig se történjen semmi bajom. Ha a Mester kísér el, akkor szinte kötelező plusz program, hogy felinteget az anyukájának, aki pont arrafelé lakik.  Az ominózus estén épp vendégség volt nála, kinn beszélgettek az erkélyen, Mesterem meg nagy lelkesen integet.  Aztán az integetés activity-be… Tovább »

1) Szilveszter napja volt, és mivel épp csütörtökre esett, sajnos egyben munkanap is. Akkoriban könyvelőként dolgoztam, és sajnos a havi és éves zárás miatt senki sem lehetett szabin.  Reggel fél nyolckor még meglehetősen álmosan vártam a helyijáratos buszra, de azonnal felélénkültem, mikor megláttam a sofőrt.  Na, nem azért, mert kedves ismerős lett volna.  Áááá. Dehogy!… Tovább »

Csendes délután van, az ebéden már túlvagyunk, és én ezt az eseménytelen pillanatot választom ki, hogy kedvenc férjemnek feltegyek egy furfangos kérdést:  – Mondd csak szívem, mit gondolsz, a te apósod vajon szeret-e engem?  Gondolkodik, hallom, ahogy csikorognak odabenn a kerekek, majd válaszol:  – Elmész te a …    –o—- A nagybátyám véletlenül valami csúnyaságot… Tovább »

Egyik reggel bohókás hangulatban ébredtem, és utána egész nap egy katicabogaras fülbevalóban pompáztam. Több kolléga meg is dícsérte:  – Tetszik a fülid!  – Ó, köszi. Mit szólsz? Bogarat tettem a fülembe!  –o—-   Sorbanállás a mosdó előtt, még nagyon reggel van, álmos fejek mindenütt. Beállok a sor végére, majd nem sokkal később beáll mögém is… Tovább »

Péntek van, munka után fáradtan ballagok edzésre. Mivel időm van (és némi fölös pénzem- ami veszélyes, mert abból tuti, hogy költekezés lesz), betérek a boltba, hogy vegyek magamnak egy kis energiát. Ki is nézek magamnak két szelet csokit, és szépen beállok velük a kassza előtti sorba.  Előttem egy idősebb úriember láthatóan a hétvégi bevásárlását intézi,… Tovább »

Odakinn esik, táska a jobb vállamon, a reggeli bevásárlás eredménye a bal vállamon, plusz a torta, és a következő mondat hagyja el a számat:  – Csak tudnám, melyik kezembe fogjam az esernyőt?  Kollegina helyből tudja a megoldást:  – Mindjárt nézek neked valami cuki fejre tehető ernyőt. Nézd, van terepmintás is, az kevésbé feltűnő.  –o—-  … Tovább »

Alapvetően a harcművészet egy nagyon komoly és koncentrációt igénylő műfaj, nálunk mégis szabad nevetni.    Történt egyszer, hogy a kedves tanítvány valami oknál fogva a gyakorlat közben lefagyott, rendre későn vagy egyáltalán nem reagált. A Mester egy kicsit ideges volt, és vehemensebben magyarázta a delikvensnek, hogy figyeljen, és azonnal csinálja a technikát:  – Gondolod, hogy… Tovább »

Előrebocsátom, a történet hosszú lesz, mert vagy húsz éve kezdődött…   Kezdődött azzal, hogy egyszer csak- minden előjel nélkül- elkezdtem kung-fut tanulni. Aztán telt- múlt az idő, én  pedig gyarapodtam években, tapasztalatokban és technikákban. Olyannyira, hogy 2011-ben a Mesterem elérkezettnek látta az időt, és benevezett az országos Budo versenyre. (Amit aztán meg is nyertem.)  A kupagyőzelemmel… Tovább »

Hát, az írást nem most kezdtem. Hanem hétévesen. Akkor tanultam meg írni.  😀  Apukám nem is olyan rég meglepett pár régi füzetemmel, és csemegézhettem az ősrégi irományaim között. Most közkinccsé teszek egyet, amit még alig tízévesen írtam, és hogy szó ne érhesse a ház elejét, íme az ominózus füzetlap:    (Csak halkan jegyzem meg, hogy… Tovább »

Péntek volt, megérkeztem a sulihoz, és a kedves portásbácsi felajánlotta, hogy elkísér, hogy megnézze, nyitva van-e a terem. Útközben érdeklődött, hogy mégis milyen edzésre jöttem. – Kung- fuzom. Már itt egy kicsit elkerekedtek a szemei, aztán nagyon poénos akart lenni, és megkérdezte: – Na, és hány danos mester vagy? – Kettő. Álla koppant a földön,… Tovább »