Történetek a csigaházból

Van nekem egy férjem, a férjemnek kollégái, a kollégái között pedig egy, aki- hogy is mondjam szépen- szellemi kihívásokkal küzd. Szívják is a vérét rendesen, de a gyereket se kell félteni, mert olyan ki- és beszólásai vannak, hogy a fal adja a másikat.    – Fiúk, ma korábban kell hazamennem, segítek a barátnőmnek kitölteni a… Tovább »

Kémiaóra, téma az atompályák. Felelő kinn szenved a táblánál, de sehogy se akar beugrani neki a válasz, mire a tanár int az egyik fiúnak, hogy mondja a választ:  – A “két es” (2S) atompályán.  – Az nem “két es”, hanem “kettő es” atompálya, mert a kétes mit jelent? – mutat az egyik lányra.  – S.S. … Tovább »

Friss élményt hoztam Brazíliából, Rióból.    Épp hogy elhelyezkedtünk a buszban, ami a riói reptérre jött értünk, mikor az idegenvezető egy kis programmódosítást jelentett be:  – Tudom, hogy a hivatalos program szerint félnapos váronézés következne, de mivel csodálatos időnk van, most fogunk felmenni a Corcovado- hegyre a Megváltó Krisztus szoborhoz, hogy láthassák onnan fentről azt… Tovább »

Annyit értek hozzá, mint apukám a tamponokhoz.  … Vagyis elég sokat.    Hmmm…  Azt hiszem, a dolog némi magyarázatra szorul, szóval:      Az eset úgy esett, hogy apukám épp egyedül vásárolt, és figyelmes lett egy nőre (lányra), aki tanácstalanul álldogált a betétek és tamponok között. Apukám egy rendkívül segítőkész és kedves ember, szóval kisegítette… Tovább »

Idő: 2020. márc. 8-a, a délelőtti órákban Időjárás: verőfényes napsütés, 32 fok Helyszín: Santiago de Chile- belváros Helyszín még pontosabban: a Santa Lucia domb bejárata Jelen vannak: egy 36 fős magyar csoport, a helyi idegenvezető és a sofőr, a parkőr, valamint pár tízezer chilei tüntető A tüntetés előzményei: nem sokkal a csoport odaérkezése előtt kiszivárgott… Tovább »

Hogy pontosan mikor, melyik idegenvezetővel történt meg az eset, most már nem rekonstuálható. Viszont azóta pofás kis vándoranekdota lett belőle, amit minden csoportnak el lehet mesélni.    Nem véletlen, hogy az idvezek a reggeli induláskor mindig megkérdezik, hogy nem hagyott-e valaki valami fontosat a szobában: pénzt, útlevelet, gyógyszert, akármit.  Az történt ugyanis, hogy már rég… Tovább »

Indiába készültem, mikor a következő párbeszéd zajlott le köztem és egy kedves kollégám között:  – És miért pont India? Én sose mennék oda.  – Mert húsz éve álmodozom arról, hogy élőben is látom a Taj Mahalt.  – És mi lesz, ha csalódsz? – Nézd, ez benne van a pakliban. Viszont ha nem megyek el, azt… Tovább »

Na, nem azok, amiről álmodozunk.  Áááááá. Dehogy.  Hanem amiről éjjel álmodunk. Amit nem tudunk irányítani. Ami csak úgy megtörténik.  Velem történt egy ilyen.    Olyan hat-hét éve történt, akkor már nem dolgoztam a travelnél. Ősz eleje lehetett, és azt álmodtam egy éjjel, hogy egy volt kolléganőmre nagyon mérges a nagyfőnök, mert nem mondta el neki,… Tovább »

Lassan egy éve volt, hogy Indiában jártunk, de a hatása alól azóta sem tudok szabadulni. India elképesztő ország, a szó minden értelmében. Most mesélek egy kicsit arról, hogy hogyan is közlekednek. Ez is elképesztő lesz!    A meglepetések már a reptérről kivezető úton elkezdődtek. Az ott egy 12 (!) sávos autópálya! Még szerencse, hogy nem… Tovább »

Kezdjük talán a “hol nem volt”-tal.  Nem szeretem a sört, valahogy nem sikerült megbarátkoznom vele. Ennek oka pedig egy gyerekkori trauma…  Elmesélem.  Vagy négyéves lehettem, mikor naaagy sátoros lagzi volt a családban, természetesen a kellő mennyiségű részeg rokon sem hiányzott. Az egyik ilyen családtag az orrom alá dugott egy sörösöveget, hogy kóstoljam csak meg, finom. … Tovább »