Történetek a csigaházból

Egyszer régen, még másfél évvel ezelőtt volt szerencsém egy hetet Indiában tölteni. Aztán mikor hazajöttem, volt szerencsém indiaiakkal együtt dolgozni.  Amikor az egyikük először írt nekem a céges meszendzseren keresztül, gondoltam, kamatoztatom hatalmas indiai szókincsemet.  * Hallo, Katalin, how are you? (Szia, Katalin, hogy vagy?) Amúgy is kedves és barátságos népségnek tartom őket, úgyhogy:  *… Tovább »

Van ebben a kis országban egy olyan hely, amit úgy hívnak: Zalaszántó. Mellette magasodik a Világosvári- hegy, és a hegy tetején áll a Béke sztúpa. Aki szeretne egy kicsit megpihenni, lelassulni, megtapasztalni valami rendkívülit, vagy egyszerűen csak kíváncsi, felkeresi ezt a hegyet, és a hegy tetején a sztúpát.  Színes imazászlók lengenek a fákon, csend van,… Tovább »

Előrebocsátom, a történet hosszú lesz, mert vagy húsz éve kezdődött…   Kezdődött azzal, hogy egyszer csak- minden előjel nélkül- elkezdtem kung-fut tanulni. Aztán telt- múlt az idő, én  pedig gyarapodtam években, tapasztalatokban és technikákban. Olyannyira, hogy 2011-ben a Mesterem elérkezettnek látta az időt, és benevezett az országos Budo versenyre. (Amit aztán meg is nyertem.)  A kupagyőzelemmel… Tovább »

Hetedikes voltam, mikor farsang alkalmából színpadra állítottuk a Hófehérke általunk kicsit felturbózott változatát. Hihetetlen sikert arattunk vele, elhoztuk az első helyezést. Hónapokkal később megismételhettük az előadást az év végi gálaműsoron a művházban. Csodálatos öreganyó voltam nagyanyám hatalmas berliner kendőjében, csíkos zokniban és papucsban. 🙂 Mivel én voltam a mesélő, én kezdtem a jelenetet a következő… Tovább »

Annak, hogy anyukámról eddig nem írtam, nagyon egyszerű és szomorú oka van: az, hogy meghalt. Hogy sajnos már nem élő része az életemnek és a hétköznapjaimnak, hogy be kell érnem az emlékekkel és azzal, hogy néha álmodok vele.  Most mesélek egy kicsit róla.  Kevesen tudják róla, hogy imádott anyuka lenni, talán ezért is született három… Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, ott, ahol a sarkantyús kakas kukorékol és a tövises malac kutat az avarban, volt egy aprócska falu, a faluban pedig egy még aprócskább templom. A templom mellett egy picike házban lakott a pap, aki minden pénteken tanított az iskolában, szombaton játékot szervezett a templomkertben, és vasárnap… Tovább »

Még évekkel ezelőtt történt, mikor még egy utazási irodában kerestem meg a csokiravalómat. Akkor én voltam a felelős a csodás francia körutunkért: Reims-ben kezdtünk, aztán Párizs, Loire- völgye, Dijon, és végül Strassbourg.  Történt, hogy az idegenvezető felhívott Dijonból, hogy az egyik hölgyutast sajnos kénytelenek voltak a helyi kórházban hagyni, mert éjjel nagyon rosszul lett. Aztán… Tovább »