Történetek a csigaházból

Én érkeztem elsőnek, program miatt másik termet adtak nekünk, szóval újra fel kellett térképezni az átöltözési lehetőségeket.  Megérkezik a következő edzőstárs, és jön az első kérdés:  – És hol tudok átöltözni?  – Na, gyere, megmutatom. Parancsolj, de most már megyek is, nehogy meglássam a csunyádat.  Vigyorog egy sort, majd méltatlankodva megjegyzi:  – Nem is csúnya. ... Tovább »

Ha az ember arra adja a fejét, hogy tanulni kezd egy harcművészetet, készüljön fel arra is, hogy egész sor nevet és kifejezést kell megtanulnia japánul, kínaiul vagy akár koreaiul.  A technikák mellett rendszeresen adagolja a Mester a szóbeli tudást is:  – Szüensá kínaiul azt jelenti, hogy tanítvány. A losi az a tanító, a sifu meg… Tovább »

A péntek délutánok mifelénk általában arról (is) híresek, hogy ilyenkorra már kellően elfáradtunk szellemileg, ennélfogva csak úgy szórjuk a fárasztó poénokat.    – Merre menjünk?  – Menjünk a templom felé, aztán majd ott felfordulunk.  –o—-   – Szegény vakáció, semmit sem lát.  – Mivan?? – Hát VAK az áció.  –o—-   És sikerült megfejelni az… Tovább »

Fiúsítás #1 Mikor megszülettem még a 80-as évek legelején, még nem ment teljesen feledésbe az a szokás, hogy vegyes házasságok esetén a fiúk az apjuk, a lányok az anyjuk vallását követik. Kivéve, ha az elsőszülött lány- mint ez történt az én esetemben-, ugyanis az apuka ilyenkor kérvényezheti, hogy a gyerek az ő vallását követhesse.  Tudomásom… Tovább »

Nem is olyan régen csaptunk egy görbe napot Pesten. Az élet nem csak csupa edzés, meg munka, meg komolykodás ugyebár. Beszereztünk pár nadrágot, meg védőfelszerelést, aztán tanakodtunk: előttünk az egész nap, nem sietünk sehová- hová menjünk?  Hát elmentünk az Arénába.  Ott meg mit lehet csinálni?  Leginkább nézelődni meg vásárolni.  Szóval Mester fel is próbált egy… Tovább »

Edzés után általában fix program, hogy elfuvaroznak, elkísérnek, kivisznek a buszmegállóba- hogy addig se történjen semmi bajom. Ha a Mester kísér el, akkor szinte kötelező plusz program, hogy felinteget az anyukájának, aki pont arrafelé lakik.  Az ominózus estén épp vendégség volt nála, kinn beszélgettek az erkélyen, Mesterem meg nagy lelkesen integet.  Aztán az integetés activity-be… Tovább »

Csendes délután van, az ebéden már túlvagyunk, és én ezt az eseménytelen pillanatot választom ki, hogy kedvenc férjemnek feltegyek egy furfangos kérdést:  – Mondd csak szívem, mit gondolsz, a te apósod vajon szeret-e engem?  Gondolkodik, hallom, ahogy csikorognak odabenn a kerekek, majd válaszol:  – Elmész te a …    –o—- A nagybátyám véletlenül valami csúnyaságot… Tovább »

Alapvetően a harcművészet egy nagyon komoly és koncentrációt igénylő műfaj, nálunk mégis szabad nevetni.    Történt egyszer, hogy a kedves tanítvány valami oknál fogva a gyakorlat közben lefagyott, rendre későn vagy egyáltalán nem reagált. A Mester egy kicsit ideges volt, és vehemensebben magyarázta a delikvensnek, hogy figyeljen, és azonnal csinálja a technikát:  – Gondolod, hogy… Tovább »

Előrebocsátom, a történet hosszú lesz, mert vagy húsz éve kezdődött…   Kezdődött azzal, hogy egyszer csak- minden előjel nélkül- elkezdtem kung-fut tanulni. Aztán telt- múlt az idő, én  pedig gyarapodtam években, tapasztalatokban és technikákban. Olyannyira, hogy 2011-ben a Mesterem elérkezettnek látta az időt, és benevezett az országos Budo versenyre. (Amit aztán meg is nyertem.)  A kupagyőzelemmel… Tovább »