Történetek a csigaházból

Október vége és november eleje mindenkinek szomorú időszak. A temetők megtelnek fényekkel, és ilyenkor mindig a szokottnál is csendesebb vagyok.  Veszítettem már el olyan szerettemet, aki hirtelen hagyta itt ezt az árnyékvilágot, és veszítettem már el úgy is, hogy rengeteg időnk volt felkészülni az elkerülhetetlenre. Egyik sem könyebb, mint a másik, és ugyanúgy fáj.  Hirtelen… Tovább »

Évekkel ezelőtt érkezett hozzánk egy új kolléga, és az én feladatom lett őt betanítani. Eleinte szépen haladt, aztán valami miatt megrekedt. Pedig lelkes volt, meg is akarta érteni a feladatot, nem csak gépiesen végrehajtani, szóval rengeteget jegyzetelt, kérdezett, megint jegyzetelt, és megint kérdezett. Én pedig gyakorlófeladatokat állítottam neki össze, ha hibát találtam utána, hagytam, hadd… Tovább »

Sokféle emberrel dolgoztam már együtt: volt a “bocs, hogy élek”- típus, volt a nagyhangú, gyertyát két végén égetős, volt a nyers, ámde aranyszívű, volt sunyi, volt nagypofájú, lelkivilágodba pillanatok alatt belegyaloglós, volt végtelenül segítőkész, volt kerüld-el-őt-messzire alak is, és még sokan mások. Legtöbbjükkel baráti volt a viszonyom, akivel meg nem, azzal is kialakítottunk egy korrekt… Tovább »

Vannak dolgok, amire az ember vagy rájön az évek és a tapasztalatok múltával, vagy sosem fog, mert ezeket sehol sem tanítják. Sajnos.  Pedig jó lenne, ha valaki elmondaná, hogy…   Hogyan kell szépen megöregedni. Hogyan kerüljük a stresszt. (tele van a hócipőm ezzel a mondattal) Mit szabad elhinni egy politikusnak, egy sportolónak, egy szóvivőnek, vagy… Tovább »

Mottó:  – Mi leszel, ha nagy leszel?  – Valóságsó- szereplő.  –o—-   Nem kell, hogy kiemelkedően teljesíts az élet bármely területén. Nem kell, hogy véghezvigyél valami fantasztikusat, lélegzetelállítót vagy rendkívülit. Nem kell, hogy akárcsak elégséges legyen az általános műveltséged. Hiánytalan műveletlenséggel is sikert arathatsz. Sőt! Nem kell, hogy értékes ember legyél. Úgyis mások szabják majd… Tovább »

A hajnali hűvösben két alak szorgoskodott a kemence előtt: anya és lánya. Az anya jócskán túl járt már a negyvenedik évén, alacsony, ősz hajú asszony volt. Vállát megnyomták a nélkülözésben töltött évek, az arcán pedig egymást érték az idő szántotta barázdák. Konok elszántsággal gyúrta a kenyértésztát. Azt mondják, kis emberekben töményebben van jelen az akaraterő,… Tovább »

Sokszor hallom, látom, tapasztalom, sőt! én magam is megtettem, hogy egy szerettünk halála után minden holmiját érintetlenül hagyjuk. Van, aki hetekig nem mosogatja el azt a bögrét, amiből a kedves aznap reggel a teáját itta. Vagy hagyja, hogy az asztalon a szortírozásra váró levelek és iratok halmát  lassan belepje a por. Vagy kinyitja a szekrényt… Tovább »

Átok lebeg itt e helyen, De te áldás vagy itt, Idegen, Évek jönnek, évek mennek, Szép lassan elfelejtenek…             De a kastély újra éled,             S úgy lesz benne ismét élet,             Ha két szemed bízó, merész,             Mindig csak előre néz; Ha homlokodra csillagot A fénylő Hold rakott, Ha a fejed mindig tiszta, A… Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer messze, messze innen egy könnycsepp alakú sziget, Ceylon volt a neve. Ezen a szigeten élt egy csodaszép lányka a szüleivel. Kassziának hívták, mert olyan színű volt a haja, mint a fahéjnak. Kasszia családjának teaültetvénye volt, abból éltek, hogy a tealeveleket leszüretelték, megszárították, és a holland kereskedőknek eladták, akik… Tovább »

Még évekkel ezelőtt történt, mikor még egy utazási irodában kerestem meg a csokiravalómat. Akkor én voltam a felelős a csodás francia körutunkért: Reims-ben kezdtünk, aztán Párizs, Loire- völgye, Dijon, és végül Strassbourg.  Történt, hogy az idegenvezető felhívott Dijonból, hogy az egyik hölgyutast sajnos kénytelenek voltak a helyi kórházban hagyni, mert éjjel nagyon rosszul lett. Aztán… Tovább »