Történetek a csigaházból

Férj– még a régi Család– a létszám teljes Kedvenc unokahugi– szépen gyarapszik Kung-fu-s fiúk– három régi, valamint két és fél új (mert csak ideiglenesen marad)                              és már nem én vagyok az egyetlen lány Munkahely– 1 db elnyert, 1 db otthagyott Új… Tovább »

Bizony, mondom néktek, boldogok a karajcsontok, kiknek szívét melegség járja át, még akkor is, ha a család az utolsó falat húst is lerágta a csontjáról.  És boldogok a heringek, akik századmagukkal szoronganak egy kis bádogdobozban és a saját levükben főnek, hogy örömet szerezhessenek a téli napforduló idején.  Boldogok a lepénysütők, akik mindenféle firlefranccal töltik meg… Tovább »

Október vége és november eleje mindenkinek szomorú időszak. A temetők megtelnek fényekkel, és ilyenkor mindig a szokottnál is csendesebb vagyok.  Veszítettem már el olyan szerettemet, aki hirtelen hagyta itt ezt az árnyékvilágot, és veszítettem már el úgy is, hogy rengeteg időnk volt felkészülni az elkerülhetetlenre. Egyik sem könyebb, mint a másik, és ugyanúgy fáj.  Hirtelen… Tovább »

Indiába készültem, mikor a következő párbeszéd zajlott le köztem és egy kedves kollégám között:  – És miért pont India? Én sose mennék oda.  – Mert húsz éve álmodozom arról, hogy élőben is látom a Taj Mahalt.  – És mi lesz, ha csalódsz? – Nézd, ez benne van a pakliban. Viszont ha nem megyek el, azt… Tovább »

Nem is olyan régen csaptunk egy görbe napot Pesten. Az élet nem csak csupa edzés, meg munka, meg komolykodás ugyebár. Beszereztünk pár nadrágot, meg védőfelszerelést, aztán tanakodtunk: előttünk az egész nap, nem sietünk sehová- hová menjünk?  Hát elmentünk az Arénába.  Ott meg mit lehet csinálni?  Leginkább nézelődni meg vásárolni.  Szóval Mester fel is próbált egy… Tovább »