Történetek a csigaházból

Az utóbbi 10-12 évben szinte nem fordult elő olyan, hogy én vezetek, a férjem meg az utas. Nőiesen vezetek, és ez őt roppant módon idegesíti. Ha mégis mennem kell valahová, előtte a lelkemre köti, hogy vigyázzak az autóra, mert én ugyebár tudok magamra vigyázni, de a kocsi nem. Ha megérkezek, azonnal beszámoltat: – És hány… Tovább »

Alig pár évvel múltam el húsz, mikor egy nap megállított egy lelkes fiatalember, hogy a közeli bank főiskolás diákoknak kitalált számlacsomagjához hozza meg a kedvem:  – Szia, nem érdekel egy diákszámla az X banknál? Most számlanyitási bónusszal és nulla forint számlavezetési díjjal szerződhetsz. Tuti el tudnád költeni ezt a kis plusz pénzt. Mondd csak, nem… Tovább »

Indiába készültem, mikor a következő párbeszéd zajlott le köztem és egy kedves kollégám között:  – És miért pont India? Én sose mennék oda.  – Mert húsz éve álmodozom arról, hogy élőben is látom a Taj Mahalt.  – És mi lesz, ha csalódsz? – Nézd, ez benne van a pakliban. Viszont ha nem megyek el, azt… Tovább »

… ha meg akarnak téríteni…  Az ezen a létsíkon töltött közel negyven év alatt már kialakítottam a magam hitét, és őszintén tisztelem azt az embert, akinek a hite erőt és legfőképpen tartást ad az élethez.  De! Azt nem szeretem, ha a sajátját rám akarja erőltetni. És az a tapasztalatom, ha valaki vallásos kérdéssel talál meg… Tovább »

Edzés után általában fix program, hogy elfuvaroznak, elkísérnek, kivisznek a buszmegállóba- hogy addig se történjen semmi bajom. Ha a Mester kísér el, akkor szinte kötelező plusz program, hogy felinteget az anyukájának, aki pont arrafelé lakik.  Az ominózus estén épp vendégség volt nála, kinn beszélgettek az erkélyen, Mesterem meg nagy lelkesen integet.  Aztán az integetés activity-be… Tovább »

Péntek volt, megérkeztem a sulihoz, és a kedves portásbácsi felajánlotta, hogy elkísér, hogy megnézze, nyitva van-e a terem. Útközben érdeklődött, hogy mégis milyen edzésre jöttem. – Kung- fuzom. Már itt egy kicsit elkerekedtek a szemei, aztán nagyon poénos akart lenni, és megkérdezte: – Na, és hány danos mester vagy? – Kettő. Álla koppant a földön,… Tovább »

Kőműves férjem meglehetősen szellemesen adta tudtára a keresztlányának, hogy nyugodtan rábízhatja a születendő gyermeket, mondván: – Majd én embert falazok belőle!   –o—- – Kérsz halat? Nincs benne mazsola! Amikor feltettem ezt a kérdést a kisebbik húgomnak, igen nagyon csúnyán nézett rám. Ugyanis mindkét kaját felettébb utálja. Viszont a humoromat értékeli, még ha ő is… Tovább »

Hetedikes voltam, mikor farsang alkalmából színpadra állítottuk a Hófehérke általunk kicsit felturbózott változatát. Hihetetlen sikert arattunk vele, elhoztuk az első helyezést. Hónapokkal később megismételhettük az előadást az év végi gálaműsoron a művházban. Csodálatos öreganyó voltam nagyanyám hatalmas berliner kendőjében, csíkos zokniban és papucsban. 🙂 Mivel én voltam a mesélő, én kezdtem a jelenetet a következő… Tovább »

“Az árulók suttyomban belopóztak a vár pincéjébe, és elfűszerezték a felvonohíd láncát.”   –o—- Téma a nyelvrokonság:  – És melyik rokonunk él még most is az Urál lábainál? Zsolt?  – A nagybátyám.    –o—- Felelés magyaróra elején, tanár biztatja a delikvenst:  – Mondd csak nyugodtan, majd beléd kötök.    –o—- – Édesanyám, nem perdül ma… Tovább »

Néha előfordul, hogy egy eldöntendő kérdésre egy szónál hosszabb választ várunk, csak épp nem azt kapunk.    Leendő osztálytársakkal sétáltunk át a gólyatáborral szomszédos faluba, hogy feladjunk pár képeslapot. Egyikük egy épp arra kerekező biciklist szólított meg:  – Tudod, merre van a posta?  – Igen- volt a válasz, és emberünk továbbgurult.    –o—- Húgom vett… Tovább »