Történetek a csigaházból

Tanár nagyban magyaráz, majd megszakítja, mikor észreveszi, hogy páran jegyzetelnek:  – Ne írj semmit, mert úgyis le kell írnod majd az egészet.  –o—-   A tanár már az ajtóban áll, mikor kedves osztálytársunk elkiáltja magát:  – Ma nem lesz rajzóra! –o—-   Álmosító délután van, nagyban kókadozunk, és senkinek sincs kedve a feladattal foglalkozni, hogy… Tovább »

Kémiaóra, téma az atompályák. Felelő kinn szenved a táblánál, de sehogy se akar beugrani neki a válasz, mire a tanár int az egyik fiúnak, hogy mondja a választ:  – A “két es” (2S) atompályán.  – Az nem “két es”, hanem “kettő es” atompálya, mert a kétes mit jelent? – mutat az egyik lányra.  – S.S. … Tovább »

Vannak emberek, akik vitathatatlanul nagy hatással voltak ránk, ma egy régi tanáromat szeretném megidézni két rövid történet erejéig.  Magyart és történelmet tanított, és imádott túrázni. Része volt abban, hogy bármilyen történetet is olvasok, érdekel a sorok közt megbújó mélyebb jelentés. Persze humoros kiszólásért sem kellett a szomszédba mennie:    Május volt, zsongítóan meleg, a felelés már… Tovább »

Hát, az írást nem most kezdtem. Hanem hétévesen. Akkor tanultam meg írni.  😀  Apukám nem is olyan rég meglepett pár régi füzetemmel, és csemegézhettem az ősrégi irományaim között. Most közkinccsé teszek egyet, amit még alig tízévesen írtam, és hogy szó ne érhesse a ház elejét, íme az ominózus füzetlap:    (Csak halkan jegyzem meg, hogy… Tovább »

A jótanulóság egyik átka volt általánosban, hogy kötelező volt részt vennem és szerepelnem minden versenyen és megemélkezésen. A március 15-i műsor remekül megkomponált kis jelenet volt Petőfivel, Vasvárival meg a többiekkel. Én egy szerény szereppel voltam kénytelen megelégedni. Én voltam a negyedik járókelő.  A főpróbán még remekül ment minden, aztán az egész iskola előtt előadott… Tovább »

Hetedikes voltam, mikor farsang alkalmából színpadra állítottuk a Hófehérke általunk kicsit felturbózott változatát. Hihetetlen sikert arattunk vele, elhoztuk az első helyezést. Hónapokkal később megismételhettük az előadást az év végi gálaműsoron a művházban. Csodálatos öreganyó voltam nagyanyám hatalmas berliner kendőjében, csíkos zokniban és papucsban. 🙂 Mivel én voltam a mesélő, én kezdtem a jelenetet a következő… Tovább »

“Az árulók suttyomban belopóztak a vár pincéjébe, és elfűszerezték a felvonohíd láncát.”   –o—- Téma a nyelvrokonság:  – És melyik rokonunk él még most is az Urál lábainál? Zsolt?  – A nagybátyám.    –o—- Felelés magyaróra elején, tanár biztatja a delikvenst:  – Mondd csak nyugodtan, majd beléd kötök.    –o—- – Édesanyám, nem perdül ma… Tovább »

Bekapcsolom a tévét, a rádiót, kinyitom a hűtőt, az ajtót, a csapot, és még ott is az folyik, hogy hogyan kell egészségesen élni. Hangsúlyozzák az aktív élet fontosságát, és természetesen az egészséges étkezés előnyeit és hasznát. Én vitatkoznék ezzel a nézettel. Például ha meggondolatlanul elkövetjük azt a végzetes hibát, hogy a civilizáció áldásait magunk mögött… Tovább »

– … ekkor Hitler öngyilkosságot követett el. – És meghalt?   –o—- – Ha ezt a Margit néni hallaná, biztosan égnek állna!   –o—- – A mezopotámiaiak tudtak sörből árpát készíteni.   –o—- – Nyújts hátra a bal lábadat, kettő rugózás, vissza. Most a másik bal lábadat…   –o—- – Fémes kötés van két papírlap… Tovább »

Hogy végre a blog címéhez passzoló bejegyzés is legyen, íme az egyik kedvenc történetem:   Még gimis voltam, és volt egy hihetetlenül szórakozott angoltanárom. Egyik órán nagy zsebes zakót viselt, és rögtön óra elején feltette a kérdést:  – Mi van a zsebemben?  Mi azonnal benne voltunk a játékban, és elkezdtünk találgatni: lakáskulcs, pénztárca, zsebkendő, cigaretta… Tovább »