Történetek a csigaházból

Egyszer régen, még másfél évvel ezelőtt volt szerencsém egy hetet Indiában tölteni. Aztán mikor hazajöttem, volt szerencsém indiaiakkal együtt dolgozni.  Amikor az egyikük először írt nekem a céges meszendzseren keresztül, gondoltam, kamatoztatom hatalmas indiai szókincsemet.  * Hallo, Katalin, how are you? (Szia, Katalin, hogy vagy?) Amúgy is kedves és barátságos népségnek tartom őket, úgyhogy:  *… Tovább »

Az utóbbi 10-12 évben szinte nem fordult elő olyan, hogy én vezetek, a férjem meg az utas. Nőiesen vezetek, és ez őt roppant módon idegesíti. Ha mégis mennem kell valahová, előtte a lelkemre köti, hogy vigyázzak az autóra, mert én ugyebár tudok magamra vigyázni, de a kocsi nem. Ha megérkezek, azonnal beszámoltat: – És hány… Tovább »

Kedd reggel, fél hét előtt hét perccel.  Állunk a bejárati ajtóban, készülök indulni a buszra, de előtte még kapok egy “mennyél-már-dógozni” puszit a kedvenc férjemtől.  Majd rám néz, jó alaposan szemügyre vesz, mosolyog, kapok még egy puszit, majd kedvesen így szól:  – Azért a szőröket majd vágd ki az orrodból. ... Tovább »

Annyit értek hozzá, mint apukám a tamponokhoz.  … Vagyis elég sokat.    Hmmm…  Azt hiszem, a dolog némi magyarázatra szorul, szóval:      Az eset úgy esett, hogy apukám épp egyedül vásárolt, és figyelmes lett egy nőre (lányra), aki tanácstalanul álldogált a betétek és tamponok között. Apukám egy rendkívül segítőkész és kedves ember, szóval kisegítette… Tovább »

Csendes délután van, az ebéden már túlvagyunk, és én ezt az eseménytelen pillanatot választom ki, hogy kedvenc férjemnek feltegyek egy furfangos kérdést:  – Mondd csak szívem, mit gondolsz, a te apósod vajon szeret-e engem?  Gondolkodik, hallom, ahogy csikorognak odabenn a kerekek, majd válaszol:  – Elmész te a …    –o—- A nagybátyám véletlenül valami csúnyaságot… Tovább »

Avagy: A humorérzék a családban marad…   Van ám énnekem egy nagymamám. Nekünk csak Mama, a családonkívülieknek Szombath néni. Meglátogattuk most hétvégén, beszélgetünk, beszélgetünk, egyszer csak szúrós szemmel néz rám a Mama:  – Gyerek, mérges vagyok ám rád! – Miért, Mama? – Elfelejtetted a névnapomat! – De hát az csak novemberben lesz… – Viszont szombat(h) van!... Tovább »

Apukám nagyon nem szeret fogorvoshoz járni. Nem, nem a fájdalomtól fél, az én apukám nem olyan! Csak éppen rettentően szeret beszélni, de ilyenkor nem tud…   –o—- Nagyapám egyszer baráti vitába keveredett a munkatársaival. A vita arról szólt, hogy mi a legnagyobb fájdalom. – Szerintem a fogfájás- mondta az öreg, és kivette a fogsorát.  … Tovább »

Nem mondhatnám, hogy odavagyok érte. Valójában hidegen hagy.  Na jó, bevallom, hogy a hátam közepére se kívánom.  Egyetlen egyszer ettem belőle jóízűen, és azóta se. Az eset pedig így esett meg:  Egy hosszú, munkával töltött nap után olyan farkaséhesen estem haza, hogy a vasszöget is megettem volna. Életem értelme konyhatündérkedett aznap, és büszkén tette elém… Tovább »

Annak, hogy anyukámról eddig nem írtam, nagyon egyszerű és szomorú oka van: az, hogy meghalt. Hogy sajnos már nem élő része az életemnek és a hétköznapjaimnak, hogy be kell érnem az emlékekkel és azzal, hogy néha álmodok vele.  Most mesélek egy kicsit róla.  Kevesen tudják róla, hogy imádott anyuka lenni, talán ezért is született három… Tovább »

Már évek óta dobozos ebédet rendelek magamnak, mert kényelmesnek és praktikusnak találom. Még aggódnom se kell, hogy valaki netán elorozná a kajámat, mert mindegyiken ott virít a nevem is. Anyósom azonnal lecsapott a dobozokra, kérte, hogy vigyek neki, amennyit csak tudok, legalább lesz mibe pakolni naaagy családi ünnepek alkalmával. Szóval vittem neki vagy harmincat.  Eljött… Tovább »