Történetek a csigaházból

Hogy én öreg?  Mint a mamut. (És te “Mamut-e vagy?” Katt ide!)   Én valamikor a húszas éveim közepén jöttem rá, hogy bizony én is elkezdtem öregedni. Nem volt túl kellemes.  Abból jöttem rá, hogy az anyukák már nem azt mondták a gyereküknek, mikor engem megláttak, hogy “nézd, baba”, hanem “nézd, néni”. Aztán ez a… Tovább »

Nem is olyan régen csaptunk egy görbe napot Pesten. Az élet nem csak csupa edzés, meg munka, meg komolykodás ugyebár. Beszereztünk pár nadrágot, meg védőfelszerelést, aztán tanakodtunk: előttünk az egész nap, nem sietünk sehová- hová menjünk?  Hát elmentünk az Arénába.  Ott meg mit lehet csinálni?  Leginkább nézelődni meg vásárolni.  Szóval Mester fel is próbált egy… Tovább »

A következő hétre pár agymenést hoztam. Jó szórakozást!     Fekszem az ágyon, egyszer csak drága férjecském rámtehénkedik. – Szállj le rólam, nehéz vagy. – Nem, nem, most én vagyok a feltét.   –o—- Fontos információ az új munkahelyen:  – Aztán el ne felejtsd, hogy ő itt a Jani. – Hát mégse Károlynak hívják?!  … Tovább »

Ez a bejegyzés csak felnőtt csigáknak szól, mert kicsit (nagyon) trágár és vulgáris leszek. Mert van, amikor nem lehet finoman fogalmazni… és van, amikor nem is érdemes… Khm, én szóltam! 🙂   18+   A rendszer nem túl együttműködő, én pedig szidni kezdem:  – Hogy az a retkes, büdös, bús, bánatos…! Kedves kolléga befejezi helyettem: … Tovább »

Edzés után általában fix program, hogy elfuvaroznak, elkísérnek, kivisznek a buszmegállóba- hogy addig se történjen semmi bajom. Ha a Mester kísér el, akkor szinte kötelező plusz program, hogy felinteget az anyukájának, aki pont arrafelé lakik.  Az ominózus estén épp vendégség volt nála, kinn beszélgettek az erkélyen, Mesterem meg nagy lelkesen integet.  Aztán az integetés activity-be… Tovább »

Csendes délután van, az ebéden már túlvagyunk, és én ezt az eseménytelen pillanatot választom ki, hogy kedvenc férjemnek feltegyek egy furfangos kérdést:  – Mondd csak szívem, mit gondolsz, a te apósod vajon szeret-e engem?  Gondolkodik, hallom, ahogy csikorognak odabenn a kerekek, majd válaszol:  – Elmész te a …    –o—- A nagybátyám véletlenül valami csúnyaságot… Tovább »

Egyik reggel bohókás hangulatban ébredtem, és utána egész nap egy katicabogaras fülbevalóban pompáztam. Több kolléga meg is dícsérte:  – Tetszik a fülid!  – Ó, köszi. Mit szólsz? Bogarat tettem a fülembe!  –o—-   Sorbanállás a mosdó előtt, még nagyon reggel van, álmos fejek mindenütt. Beállok a sor végére, majd nem sokkal később beáll mögém is… Tovább »

Odakinn esik, táska a jobb vállamon, a reggeli bevásárlás eredménye a bal vállamon, plusz a torta, és a következő mondat hagyja el a számat:  – Csak tudnám, melyik kezembe fogjam az esernyőt?  Kollegina helyből tudja a megoldást:  – Mindjárt nézek neked valami cuki fejre tehető ernyőt. Nézd, van terepmintás is, az kevésbé feltűnő.  –o—-  … Tovább »

Alapvetően a harcművészet egy nagyon komoly és koncentrációt igénylő műfaj, nálunk mégis szabad nevetni.    Történt egyszer, hogy a kedves tanítvány valami oknál fogva a gyakorlat közben lefagyott, rendre későn vagy egyáltalán nem reagált. A Mester egy kicsit ideges volt, és vehemensebben magyarázta a delikvensnek, hogy figyeljen, és azonnal csinálja a technikát:  – Gondolod, hogy… Tovább »

Avagy: A humorérzék a családban marad…   Van ám énnekem egy nagymamám. Nekünk csak Mama, a családonkívülieknek Szombath néni. Meglátogattuk most hétvégén, beszélgetünk, beszélgetünk, egyszer csak szúrós szemmel néz rám a Mama:  – Gyerek, mérges vagyok ám rád! – Miért, Mama? – Elfelejtetted a névnapomat! – De hát az csak novemberben lesz… – Viszont szombat(h) van!... Tovább »