Indiába készültem, mikor a következő párbeszéd zajlott le köztem és egy kedves kollégám között:
– És miért pont India? Én sose mennék oda.
– Mert húsz éve álmodozom arról, hogy élőben is látom a Taj Mahalt.
– És mi lesz, ha csalódsz?
– Nézd, ez benne van a pakliban. Viszont ha nem megyek el, azt életem végéig bánni fogom.
És nem bántam meg, életem legnagyobb kalandja volt az az út. Mert a kaland lényege pont a kiszámíthatatlanság.
Munkahelyet is többször váltottam már, hol ilyen, hol olyan okokból. És minden alkalommal volt olyan valaki, aki “jóindulatúan” megjegyezte:
– Ne hidd, hogy ott jobb lesz.
Mire én csak azt tudtam felelni:
– Figyelj, az itteni hülyeségből már nagyon elegem van. Ott más hülyeség lesz, lehet, hogy az jobban bírom.
Sosem bántam meg a váltást, pedig ezt a kérdést is többször feltették:
– És nem tartasz attól, hogy ez visszalépés lesz az előző munkahelyedhez képest?
– Szerintem nem visszalépés. Csak egy új irány.
Miért éppen holnap akarsz változtatni, mikor a mai nap is megfelel?
Kommentek