Bizony, mondom néktek, boldogok a karajcsontok, kiknek szívét melegség járja át, még akkor is, ha a család az utolsó falat húst is lerágta a csontjáról.
És boldogok a heringek, akik századmagukkal szoronganak egy kis bádogdobozban és a saját levükben főnek, hogy örömet szerezhessenek a téli napforduló idején.
Boldogok a lepénysütők, akik mindenféle firlefranccal töltik meg az otthonukat, fenyőgirlandtól a mézeskalács-illatig, hogy szegény családjuk jóformán kiszorul onnan.
Boldogok, akiknek kapcsolatai vannak, hiszen idén is lesz egy olyan nap, amikor a bocsánatkérés sokkal hamarabb gyógyítja a sértés ütötte sebet.
És boldog vagyok én, hogy újfent láthatom, ahogy a hosszú éjszakákból rövidebbek lesznek, és megint adunk magunknak egy újabb esélyt, hogy jobb emberekké válhassunk.
Kommentek