Gyakorló háziasszony vagyok, időnként új recepteket is ki szoktam próbálni.
Időnként sikerül is.
Történt egyszer, valamikor kora nyáron, hogy nagy tál epret hoztam anyósomtól. Megmostam és kitettem az asztalra, hogy ebédfőzés közben zavartalanul tudjak belőle csemegézni. Aztán megpucoltam és felaprítottam egy fej fokhagymát.
Térültem, fordultam, és gyanútlanul bekaptam egy szem epret. Ez még nem lett volna baj.
Gyanútlanul alaposan lenyalogattam a még fokhagymás kezemet.
Nem kellett volna.
Egészen különleges aromákat fedezhettem fel a fokhagyma és az eper találkozásában…
–o—-
Reggel van, drága férjecském mielőtt elment volna dolgozni, kikészített nekem egy tányért meg egy kést a reggelihez. Hmmmm, fincsi pirítós, vaj, méz…. issssteni reggeli lesz.
Megkentem a kenyeremet, beleharaptam, de valami nagyon nem stimmelt.
Hirtelen égni kezdett a szám, és rájöttem, hogy drága férjecském mosatlanul tette vissza a fiókba azt a kést, amivel a vacsoránál erőspaprikát szeletelt magának.
Mivel akkor már mindegy volt, és mivel nálunk nincs tékozlás, pazarlás, legyűrtem a kenyeret, és vettem elő egy másik kést…
Kommentek