Történetek a csigaházból

Egyszer régen, még másfél évvel ezelőtt volt szerencsém egy hetet Indiában tölteni. Aztán mikor hazajöttem, volt szerencsém indiaiakkal együtt dolgozni.  Amikor az egyikük először írt nekem a céges meszendzseren keresztül, gondoltam, kamatoztatom hatalmas indiai szókincsemet.  * Hallo, Katalin, how are you? (Szia, Katalin, hogy vagy?) Amúgy is kedves és barátságos népségnek tartom őket, úgyhogy:  *… Tovább »

Drága, aranyos, egyetlen férjecském is szokott néha hazahozni egy-egy sztorit. Most például egy kéttagú kőműves brigádot hallgatott ki, amint épp a lépcső miatt voltak gondban:  – Te, Józsi, álljunk le és gondolkodjunk, hogy is kell ezt a nyomorult lépcsőt megcsinálni?  – Gondoljuk át, Béci, mert nem lesz ez olyan egyszerű.  És utána szinte csak Bécit… Tovább »

Én érkeztem elsőnek, program miatt másik termet adtak nekünk, szóval újra fel kellett térképezni az átöltözési lehetőségeket.  Megérkezik a következő edzőstárs, és jön az első kérdés:  – És hol tudok átöltözni?  – Na, gyere, megmutatom. Parancsolj, de most már megyek is, nehogy meglássam a csunyádat.  Vigyorog egy sort, majd méltatlankodva megjegyzi:  – Nem is csúnya. ... Tovább »

Október vége és november eleje mindenkinek szomorú időszak. A temetők megtelnek fényekkel, és ilyenkor mindig a szokottnál is csendesebb vagyok.  Veszítettem már el olyan szerettemet, aki hirtelen hagyta itt ezt az árnyékvilágot, és veszítettem már el úgy is, hogy rengeteg időnk volt felkészülni az elkerülhetetlenre. Egyik sem könyebb, mint a másik, és ugyanúgy fáj.  Hirtelen… Tovább »