Évekkel ezelőtt történt, hogy a kedvenc férjem elvitt magával kéményt falazni. Engem rögtön beállított téglát hordani, a házigazdát meg maltert keverni. Mikor aztán behozta az első vödörrel, letette és megkérdezte tőle:
– Nézd meg, jó lesz így?
Drága férjecském kivett az anyagból egy fánglival, az ujjával belenyúlt- mint cukrászok a kész krémbe, majd lenyalta és közölte:
– Jó lesz.
.
.
.
Kiguvadt szemmel néztük, hogy mit csinál.
.
.
.
.
.
Percekkel később esett le, hogy a mutatóujjával nyúlt bele, de a középső ujját nyalta le.
.
Khm, mi is benyaltuk.
–o—-
Le se tagadhatom, hogy kőműves felesége vagyok.
Épp a minap esett le, hogy a fiókomban még a zoknik is kötésbe rakva figyelnek.
Kommentek