Kisebbik húgom is pont álláskeresőben volt akkoriban, és kiszúrt egy hirdetést az újságban, miszerint rendezvényszervező cég keres munkatársat. A kiírt feltételeknek mindketten megfeleltünk, szóval elmentünk a meghirdetett tájékoztatóra.
Az első meglepetés a helyszínre érve ért minket, ugyanis a hirdetésben szereplő cím egy paneltömb egyik lépcsőháza volt. Na, most akkor hogyan tovább? Pont mellette nyitva volt egy ingatlanos, hát bementünk oda megkérdezni, hogy tudnak-e valamit. Mázlink volt, tudtak, és átirányítottak a lépcsőház másik oldalára egy régi fodrászatba.
Már itt megkapták az első feketepontot, mert igazán kitehettek volna egy papírt, hogy X cég tájékoztatója -> arra.
Akkor már rajtunk kívül vagy másfél tucatnyian vártak. Emberünk úgy húsz perces késéssel futott be. Ekkor megkapták a második feketepontot, és a következő negyedórában még vagy hatot.
Emberünk szolibarna, szakállas jelenség volt, élénk színű, köldökig (!) kigombolt ingben, az ing alatt subaszőnyeg, a nyakában aranykereszt.
No, ezért még nem jár feketepont, bár gondolom, a figurát már látod is a lelki szemeiddel. 🙂
Aztán elkezdte a tájékoztatást: (dőlt betűkkel a gondolataim)
– Takarítással és őrzés-védelemmel foglalkozó cég vagyunk, de most fogjuk bővíteni a tevékenységi körünket, mégpedig rendezvényszervezéssel. (pont passzol) Rendezvényszervezésen belül is elsősorban az esküvőkre specializálódnánk (nagyon kompatibilis a takarítással), mégpedig külföldön. (pláne!) Máltát céloztuk meg. (közelebbi külföld nem volt) Erre a feladatra keresünk most embert (komoly kapcsolati tőke sem árt), mert az előző kolléga kicsit a saját zsebére dolgozott, ezért megváltunk tőle. (ez speciel nagyon nem tartozik ránk) Az irodánk az Öreghegyen van, sajnos helyszűke miatt az anyósommal egy irodában kellene dolgozni. (khm, hátszóval, mitismondjak, nókomment) Szóval ennyi lenne a tájékoztató, és most szeretnék mindenkivel egyenként leülni és beszélgetni, de sajnos limitált az időm, körülbelül 10 perc jutna mindenkire. (hát köszi, nincs kérdésem)
Húgommal kivonultunk a fodrászat elé a többiekkel, majd egymásra néztünk:
– Menjünk?
– Menjünk.
Elröhögtük magunkat és mentünk. Haza.
Szóval így nem lettem én esküvőszervező Máltán.
Kommentek