Fiúsítás #1
Mikor megszülettem még a 80-as évek legelején, még nem ment teljesen feledésbe az a szokás, hogy vegyes házasságok esetén a fiúk az apjuk, a lányok az anyjuk vallását követik. Kivéve, ha az elsőszülött lány- mint ez történt az én esetemben-, ugyanis az apuka ilyenkor kérvényezheti, hogy a gyerek az ő vallását követhesse.
Tudomásom szerint ez nem csak egyszerű szokás, hanem egyházi jog is, amit a mai napig nem helyeztek hatályon kívül.
Szóval már a megérkezésemmel is elszabadítottam egy kisebb családi konfliktust…
Fiúsítás #2
Szlovéniában jártunk társasúton, és az egyik technikai megálló kicsit hosszabbra sikerült, mert kicsi volt a mosdók áteresztő képessége, én meg pechemre a sor legvégét csíptem el. Indulás előtt 5 perccel még mindig hárman voltak előttem.
Drága férjecském épp kijött a férfimosdóból, és odasúgta nekem, ha gondolom, most bemehetek, nincs benn senki.
Szóval…
… vettem egy nagy levegőt, bementem, elintéztem, amit el kellett, majd halkan kuncogva kislisszoltam az éppen a piszoárnál a dolgát végző úriember háta mögött…
Fiúsítás #3
Mesterem bejelentette, hogy hamarosan csatlakozni fog hozzánk egy testvérpár, és én leszek a tanítójuk, ugyanis mindketten lányok, és én mégis jobban el tudom magyarázni nekik. Fel is hívta őket, hogy kicsit megismerkedjünk, ki is hangosította a beszélgetést:
– Itt van mellettem a szenszej.
– Sziasztok, lányok!
– Jó napot!
– Ugyan már! Tegezzetek csak nyugodtan!
– Bizony,- szólt a Mester- nem kell félni tőle, mert szereti a lányokat.
– Kösz, Mesterem!
Azt mondanom se kell, hogy a vonal túlsó és innenső végén egyszerre harsant fel a kacaj.
A következő lépés az lesz, hogy végre megértem a les- szabályt….
Kommentek