Kedd reggel, fél hét előtt hét perccel.
Állunk a bejárati ajtóban, készülök indulni a buszra, de előtte még kapok egy “mennyél-már-dógozni” puszit a kedvenc férjemtől.
Majd rám néz, jó alaposan szemügyre vesz, mosolyog, kapok még egy puszit, majd kedvesen így szól:
– Azért a szőröket majd vágd ki az orrodból.