Elkerülhetetlen, hogy az ember néha orvoshoz menjen és ott várakozni kényszerüljön. Ilyenkor nem csoda a felfokozott idegállapot- ezt csillapítandó már jó előre bekészítettem magamnak egy kis olvasnivalót. Egy klasszikust…
Bram Stokertől a Drakulát.
–o—-
Sajnos Drakula sem segített, mikor mellettem két- három székkel egy úriember remek hallgatóságot talált magának, és a különböző bajainak ecsetelésébe kezdett. Mert neki fáj a válla, a térde, meg epehólyagműtéte is volt, meg cukorbeteg, meg dialízis, és miegymás.
Fél óra alatt ledoktorálhattam volna anatómiából.
És eszembe jutott a kedves apukám. Ő is rengeteget tud beszélni, és azt szokta mondogatni, hogy a férfiaknak egy beszédközpontjuk van, a nőknek kettő. Neki lehet, hogy három…
–o—-
A legjobb rémtörténeteket amúgy is az orvosi váróban lehet hallani. Mindig vannak buzgó, mániás közléskényszerben szenvedő, korosabb hölgyek és urak. Ráérnek, és bőviben vannak a jobbnál jobb történeteknek. Amikor amúgy is be van tojva az ember, olyan sztorikra vágyik, mint például:
“Jajj, hát a Gézuka is pont ilyen panaszokkal kereste fel az orvost, meg is műtötték, és hát szegényke elvérzett a műtőasztalon.”
Ilyenkor szoktam nagyon gyorsan mosdóba menni, és elfelejteni visszajönni…
Unokatesóm sokkal szofisztikáltabb megoldást dolgozott ki, hogy békén hagyják. Jó sápadtra sminkelte magát, tiszta feketébe öltözött és látványosan olvasott valami jó véres rémregényt. Érdekes módon békén hagyták….
Kommentek