Nem is olyan régen csaptunk egy görbe napot Pesten. Az élet nem csak csupa edzés, meg munka, meg komolykodás ugyebár. Beszereztünk pár nadrágot, meg védőfelszerelést, aztán tanakodtunk: előttünk az egész nap, nem sietünk sehová- hová menjünk?
Hát elmentünk az Arénába.
Ott meg mit lehet csinálni?
Leginkább nézelődni meg vásárolni.
Szóval Mester fel is próbált egy pulcsit.
– Nem rossz, de szerintem kellene egy számmal nagyobb.
– Igazad van- és próbált egy nagyobbat.
– Hát ez már inkább.
Senpai csípőből tolta rá a poént:
– Vagy aztékabb.
–o—-
Nézelődtünk tovább, valamelyikük felhívta szíves figyelmemet egy igencsak rikító ruhadarabra.
– Ááá, vállalhatatlan.
– Vagy térdelhetetlen.
– Inkább kezelhetetlen.
–o—-
Hazafelé tartottunk, mikor felfigyeltem egy városnéző busz hátulján virító feliratra:
“Happiness is not a destination, but a way of life.”
vagyis
A boldogság nem úticél, hanem életforma.
Nagyon tetszett.
Kommentek