Történetek a csigaházból

Élet a kung-fu-s fiúkkal #2

Edzés után általában fix program, hogy elfuvaroznak, elkísérnek, kivisznek a buszmegállóba- hogy addig se történjen semmi bajom. Ha a Mester kísér el, akkor szinte kötelező plusz program, hogy felinteget az anyukájának, aki pont arrafelé lakik. 

Az ominózus estén épp vendégség volt nála, kinn beszélgettek az erkélyen, Mesterem meg nagy lelkesen integet. 

Aztán az integetés activity-be fordul, és azt próbálja elmutogatni, hogy elkísér engem, és majd egy kicsit később felugrik. 

Nézem egy darabig, majd megszólalok:

– Mesterem, nem lenne egyszerűbb telefonálni? 

 

–o—-

Edzés után ballagunk hazafelé a Senpai-jal, testileg és szellemileg egyaránt fáradtan. Ezt a fáradtságot a következő poén is remekül szemlélteti: 

– Sensei, tudod-e, hogyan hívja Jane Tarzant a szakítás után? 

– Fogalmam sincs. 

– Ex Tazi.

(ecstasy)   

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!