1)
Szilveszter napja volt, és mivel épp csütörtökre esett, sajnos egyben munkanap is. Akkoriban könyvelőként dolgoztam, és sajnos a havi és éves zárás miatt senki sem lehetett szabin.
Reggel fél nyolckor még meglehetősen álmosan vártam a helyijáratos buszra, de azonnal felélénkültem, mikor megláttam a sofőrt.
Na, nem azért, mert kedves ismerős lett volna.
Áááá. Dehogy!
Szivárványszínű parókában, hatalmas propeller nyakkendőben és piros bohócorral vezette a reggeli járatot.
Végigkuncogtam az egész utat, és azon is remekül mulattam, hogy tíz utasból jó, ha kettő észrevette az amúgy elég feltűnő jelenséget.
Aztán a végállomáson odamentem a sofőrhöz, és elmondtam neki, hogy nagyon feldobta a napomat, és kértem, hogy hadd csinálhassak róla egy fotót, mert én még ilyet nem láttam. Csak azzal a feltétellel engedte meg, hogy nem teszem fel a netre.
És mivel én szavatartó ember vagyok, ez a fotó azóta se került fel a netre, viszont előzetes egyeztetés után nálam megtekinthető.
2)
Reggel fél hét, begördül a busz, mit sem sejtve szállok fel rá, mire a sofőr utánam nyúl:
– Te vagy a Kata?
Eszembe villant Murphy ide vonatkozó törvénye, miszerint: ha a buszon mindenki téged néz, ne arra gondolj először, hogy milyen szép vagy. Sokan ismernek ugyan, van, ahol már- már fogalom vagyok, de ő még tuti nem ismerhet.
De azért bólintottam.
És a következő pillanatban megjött a magyarázat is:
– A Traveltől üdvözölnek.
És kiderült, hogy úgy voltunk kollégák két évig, hogy sose találkoztunk…
Kommentek