Péntek van, munka után fáradtan ballagok edzésre. Mivel időm van (és némi fölös pénzem- ami veszélyes, mert abból tuti, hogy költekezés lesz), betérek a boltba, hogy vegyek magamnak egy kis energiát. Ki is nézek magamnak két szelet csokit, és szépen beállok velük a kassza előtti sorba.
Előttem egy idősebb úriember láthatóan a hétvégi bevásárlását intézi, és jól megnézi magának azt a két szelet csokit, amit a szalagra pakolok.
– Csak egy kis jutalom a hét végén- magyarázom.
Elmosolyodik és int nekem, hogy előre enged.
– Ó, nagyon szépen köszönöm- mosolygok rá, és a csokijaimmal együtt szépen helyet cserélünk.
– Igazán nincs mit, egy kis jutalom a nap végén. Különben is: az idő pénz, mondta a pincér, és hozzáadta a dátumot a számlához.
Felnevetek, és ráduplázok a poénra.
– Az élet csupa rohanás, mondta a csiga, és bedőlt a kanyarba.
Ezen ő nevet, és míg a pénztáros a csokijaimmal van elfoglalva, egy rövid vicc még belefér:
– Nyuszi találkozik a csigával, aki szegény össze- vissza van verve. “Hát veled meg mi történt?” kérdezi a nyúl. “Á, ne is kérdezd” feleli a csiga, “Száguldok keresztül az erdőn, hát nem kinőtt előttem egy gomba?!”.
– Ezt még nem ismertem- vigyorgok, majd elköszönök-, nagyon köszönöm, feldobta a napom!
Kommentek