Alapvetően a harcművészet egy nagyon komoly és koncentrációt igénylő műfaj, nálunk mégis szabad nevetni.
Történt egyszer, hogy a kedves tanítvány valami oknál fogva a gyakorlat közben lefagyott, rendre későn vagy egyáltalán nem reagált. A Mester egy kicsit ideges volt, és vehemensebben magyarázta a delikvensnek, hogy figyeljen, és azonnal csinálja a technikát:
– Gondolod, hogy a támadó is megvárja, mire méltóztatsz megmozdulni?! Állsz, állsz, aztán hopp, megjött Yoda?!
–o—-
Törzshelyünkön lazulunk, válogatunk az étlapról, Mester magához inti a pincért:
– Szeretnék pörköltet enni, és grillezett nokedlit kérek mellé.
–o—-
Fontos találkozóra utaztunk Pestre, és mivel nem fértünk el egy autóban, kettővel mentünk. Már Érdnél jártunk, mikor csörgött a mobilom- Dávid san volt az előttünk haladó kocsiból:
– Sensei, Fehérvár óta követ minket egy fekete kocsi. Mit csináljunk? Lerázhatjuk?