A jótanulóság egyik átka volt általánosban, hogy kötelező volt részt vennem és szerepelnem minden versenyen és megemélkezésen.
A március 15-i műsor remekül megkomponált kis jelenet volt Petőfivel, Vasvárival meg a többiekkel. Én egy szerény szereppel voltam kénytelen megelégedni. Én voltam a negyedik járókelő.
A főpróbán még remekül ment minden, aztán az egész iskola előtt előadott műsorba becsúszott egy kis baki.
Kábé a tizedik sorban volt egy ilyen instrukció:
„Tömeg: Éljen! Éljen!”
Én voltam az egyetlen, aki emlékezett erre, és nem túl lelkesen (mivel arra számítottam, a többiek hangja majd úgyis elnyomja az enyémet) Kata a tömeg helyett és nevében:
– Éljen, éljen.
Kommentek