Történetek a csigaházból

Avagy: A humorérzék a családban marad…   Van ám énnekem egy nagymamám. Nekünk csak Mama, a családonkívülieknek Szombath néni. Meglátogattuk most hétvégén, beszélgetünk, beszélgetünk, egyszer csak szúrós szemmel néz rám a Mama:  – Gyerek, mérges vagyok ám rád! – Miért, Mama? – Elfelejtetted a névnapomat! – De hát az csak novemberben lesz… – Viszont szombat(h) van!... Tovább »

A jótanulóság egyik átka volt általánosban, hogy kötelező volt részt vennem és szerepelnem minden versenyen és megemélkezésen. A március 15-i műsor remekül megkomponált kis jelenet volt Petőfivel, Vasvárival meg a többiekkel. Én egy szerény szereppel voltam kénytelen megelégedni. Én voltam a negyedik járókelő.  A főpróbán még remekül ment minden, aztán az egész iskola előtt előadott… Tovább »

Péntek volt, megérkeztem a sulihoz, és a kedves portásbácsi felajánlotta, hogy elkísér, hogy megnézze, nyitva van-e a terem. Útközben érdeklődött, hogy mégis milyen edzésre jöttem. – Kung- fuzom. Már itt egy kicsit elkerekedtek a szemei, aztán nagyon poénos akart lenni, és megkérdezte: – Na, és hány danos mester vagy? – Kettő. Álla koppant a földön,… Tovább »

Kőműves férjem meglehetősen szellemesen adta tudtára a keresztlányának, hogy nyugodtan rábízhatja a születendő gyermeket, mondván: – Majd én embert falazok belőle!   –o—- – Kérsz halat? Nincs benne mazsola! Amikor feltettem ezt a kérdést a kisebbik húgomnak, igen nagyon csúnyán nézett rám. Ugyanis mindkét kaját felettébb utálja. Viszont a humoromat értékeli, még ha ő is… Tovább »