Hetedikes voltam, mikor farsang alkalmából színpadra állítottuk a Hófehérke általunk kicsit felturbózott változatát. Hihetetlen sikert arattunk vele, elhoztuk az első helyezést. Hónapokkal később megismételhettük az előadást az év végi gálaműsoron a művházban.
Csodálatos öreganyó voltam nagyanyám hatalmas berliner kendőjében, csíkos zokniban és papucsban. 🙂 Mivel én voltam a mesélő, én kezdtem a jelenetet a következő mondattal:
– Na, ha jók lesztek, mesélek nektek. Jó lesz a Hótehénke és a hét félbemaradt emberke meséje?
Erre a nézőtéren ülő összes kisgyerek kórusban ráfelelte:
– Igen!