Nem mondhatnám, hogy odavagyok érte.
Valójában hidegen hagy.
Na jó, bevallom, hogy a hátam közepére se kívánom.
Egyetlen egyszer ettem belőle jóízűen, és azóta se. Az eset pedig így esett meg:
Egy hosszú, munkával töltött nap után olyan farkaséhesen estem haza, hogy a vasszöget is megettem volna. Életem értelme konyhatündérkedett aznap, és büszkén tette elém munkájának eredményét egy tál finom pörkölt alakjában.
Rávetettem magam, és már a felét eltüntettem, mikor valami nagyon gyanús lett.
– Szívem, mondd, milyen pörkölt ez?
– Zúza. Hogy ízlik?
– Nem rossz, de nem lesz a kedvencem.
Belapátoltam a maradékot is.
Csak utána merte bevallani, hogy pacalpörköltet ettem…
Kommentek