Mottó: Amikor a szem csak esztétikai célokat szolgál…
Bizonyos okokból kifolyólag sürgősen be kellett mennem egy bizonyos bankba, csak épp ideiglenesen elköltözött. Nagyjából tudtam, hogy hol keressem, de a pontos címet nem tudtam. Még mielőtt elkezdtem volna pánikolni, megszólítottam egy hölgyet (bizonyos jelekből arra következtettem, hogy környékbeli volt), hogy nem tudja-e véletlenül, hogy az X bank pontosan hol van. Nem tudta.
Nem mentem tíz lépést, kis kanyar után jobb kéz felől ott virított a bank hatalmas logója, nem lehetett nem észrevenni. Hölgyünk meg nem egészen fél perccel azelőtt haladt el előtte, és nem vette észre.
–o—-
Álmos délután van, baktatok a belvárosban, és figyelmes leszek egy kismamára, ahogy a ház előtti lépcsőn (!) óvatosan engedi le a babakocsit.
Illik, nem illik, hangosan felkuncogtam.
Ugyanis.
Lemértem: nem egészen harminc centire (!) tőle ott volt a minden igény kielégítő rámpa.
Kommentek