Egyik őszön gyanútlanul tartottam hazafelé, mikor az egyik kereszteződésben megpillantottam egy igencsak tarka társaságot, amint épp felém tartottak. Elöl népviseletbe öltözött táncosok vonultak, mögöttük meg szedett-vedett, rongyokba öltözött figurák transzparensekkel.
Na, ezen a ponton kezdett el rendkívüli módon érdekelni a dolog, amivel a jelek szerint nem voltam egyedül, mert addigra már kábé ötvenen álltak a kereszteződésben. Velük együtt közeledett a hangzavar, ami furcsa elegye volt a szüreti népdaloknak és egy tüntetésnek.
Perceken belül értelmet nyertek a „Munkát, verebet!” feliratú transzparensek, ugyanis munkanélküli madárijesztők demonstráltak! Méltatlankodtak egy sort, hogy mégis micsoda dolog az, hogy tavasz óta kinn állnak a határban, és nulla- huszonnégyben riogatják a madarakat, most meg, hogy leszedték a szőlőt, rájuk már nincs többé szükség! Hallatlan, hogy végkielégítés és köszönet nélkül szélnek eresztették őket! Azonnal rakják vissza a fürtöket, és hívják vissza a seregélyeket!
Kommentek