Volt nekem egy kedves, olasz partnerem még abból az időből, mikor még utazási referensként dolgoztam. Történt egyszer, hogy az egyik utasom rosszul lett, és ezer kilométer távolságból nemigen tudtam neki segíteni. Na, de ott volt Antonio, aki a családi orvost hívta ki hozzá, a saját pénzéből vette meg a gyógyszert és elintézte a repjegyfoglalást is.
Kismilliószor megköszöntem neki, hogy ilyen rendes volt és segített, mire ő csak ennyit írt vissza:
„I did it for your smile.” vagyis „A mosolyodért tettem.”
–o—-
Sokszor előfordult a tizenöt év alatt, mióta együtt vagyunk a férjemmel, hogy neki hamarabb kellett elmennie, mint hogy én felébredjek, és ilyenkor mindig kaptam egy kedves kis üzenetet a reggeli mellé.
Ez a kedvencem:
„Vigyázz magadra, mert te olyan csillag vagy, amit nem lehet pótolni holmi vicik-vacak napfénnyel.”
–o—-
Az évek alatt szert tettem egy hódolóra is, tavaly nyáron is fülig szaladt a szája, mikor reggel meglátott, és így köszöntött:
– Szia, istennőm!
Ui. A férjem tud róla. 🙂
Kommentek