Sokáig dolgoztam egy utazási irodában, és az évek alatt összegyűlt pár vicces eset. Most ezekből szemezgetek.
Telefonhívás a kedves utastól, Japánba készült éppen.
– Megkaptam az utastájékoztató levelet, és abban azt írják, hogy semmilyen húskészítményt nem lehet bevinni.
– Így van, még előre csomagolt, konzervhúst sem engednek be a japánok az országba.
– Milyen kár! Pedig én arra gondoltam, vinnék magammal egy kis töpörtyűt, meg szalonnát.
– Drága hölgyem, az is húskészítmény.
–o—-
A perui út fő szenzációja természetesen a Machu Pichu, kedves utas viszont bejött, hogy szeretné lemondani.
– Semmi gond, máris megoldjuk. Megkérdezhetem, hogy miért szeretné lemondani?
– Hát, tudja már öreg vagyok, és félek, hogy nem tudom megmászni a Mitsubishit.
(A kolléga itt elnézést kért és hátrament röhögni.)
–o—-
Készül a katalógus, és a következő e-mailt kaptuk a grafikustól:
“Szia,
Most épp a térképpel küzdök, pontokat méretezek át, földrészeket csúsztatok el, sivatagokat festek zöldre, stb.
Isteni szórakozás.”
–o—-
Utas szeretne a lányával az USÁ-ba utazni, viszont kifejezett kérése, hogy két külön gépen utazhassanak.
– Hát, sajnos nem lesz megoldható. De miért szeretnének külön gépen repülni?
– Tudja, annyi manapság a baleset, hogy ha a gép lezuhan, csak egyvalaki haljon meg a családból.
–o—-
Részlet egy idegenvezetői jelentésből:
“Brno kapucinusok kriptáját javaslom kivenni a programból, úgyis elmegyünk előtte, beszélünk róla, de nehéz ezt eladni egy olyan publikumnak, melynek többsége hamarosan “érintett” lesz. “
(Ebben a csoportban a szokásosnál is több volt a nyugdíjas utas.)
–o—-
A Múzeumi Kártya hamisítási botrány csúcspontján jelenti Párizsból az idegenvezető:
“Az Invalidusok bejáratánál megfenyegettek, hogy kihívják a rendőröket. Még szerencse, hogy a Pierre Cardin ingem és nyakkendőm volt rajtam, hogy méltóképpen fogadhassam őket.”
Kommentek