Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, aki hiába akart megnősülni, egy leánynak se kellett. Hogy mi volt ennek az oka? Hát az, hogy olyan büdös volt a szája, hogy ha csak kinyitotta, ájultan hullottak elé a galambok a dúcból.
Sokat bánkódott emiatt a legény, és hiába ette méterszám a fogkrémet, nem használt semmi. Hanem egy nap kengyelfutó állt meg a kapuja előtt, azt az üzenetet hozta, hogy a király hívatja.
Felöltözött illendően a legény, és elballagott a királyhoz. Azt mondja neki a király:
– Fiam, idehallgass. A burkus király megtámadta az országomat, de nekem nincs elég katonám, hogy kiverjem innen seregestől együtt. Hallom, neked olyan büdös a szád, hogy mérföldekre elájul mindenki, hacsak résnyire kinyitod.
A legény nem tartotta illendőnek, hogy élőszóval válaszoljon, így csak bólintott egyet. A király folytatta:
– Kapsz ruhát, lovat, fegyvert, és cserébe üldözd el innen a burkus királyt a szájszagoddal.
Megörült a legény a váratlan szerencsének, de el nem feledkezett magáról, és csukott szájjal hálálkodott.
A király állta a szavát, kapott a legény fáintos lovat, egyenruhát, sőt még egy ezredet is, és kivezényelték őket a határszélre, a burkus király haditábora mellé.
Letáborozott a legény serege, de még a tüzet sem rakhatták meg, mikor jelentik ám a felderítők, hogy a burkus sereg megindult feléjük! Nyugalomra intette a sereget a legény, és egymaga indult az ellenség felé. Megállt egy dombtetőn, és szemügyre vette a burkus király hadseregét. Hej, csak úgy feketedett az egész síkság a rengeteg katonától!
Nem szaladt inába a legény bátorsága, hanem vett egy nagy levegőt, és így kiáltott:
– Burkus király, takarodj a földünkről!
Hanem amikor kinyitotta a száját, lett nagy pusztulás! Az első sorokban menetelők azonnal meghaltak, akik mögöttük jöttek, azonnal elájultak! Még a burkus királyt is úgy kellett felmosdatni, mikor a szájszag szele őt is megcsapta! Azonnal hátraarcot fújatott a dobosaival, és még aznap kitakarodtak az országból.
Volt nagy örvendezés a királyi palotában, mikor a sereg hazatért. A király azonnal csapra veretett kétszáz hordót, és szerfeletti örömében vendégül látta az egész ezredet, a legényt pedig herceggé tette. De hiába lett a legényből herceg, a szájszaga ugyanolyan büdös volt, mint annak előtte.
Hanem halljátok, mi történt éjjel. A legény lefeküdt aludni, és csuda álmot látott! Álmában megjelent egy vénséges vén anyóka, és azt mondta neki, hogy keressen a hadizsákmány közt egy rézveretes ezüstládát, abban orvosságot talál a bajára.
Másnap reggel a legény, mint akit kergetnek, úgy rohant megkeresni a ládát. Meg is találta a burkus király hadisátrába becsomagolva. Kinyitotta a ládát, és uramfia! Mit látott benne? Egy kéthüvelyk magas, orvosforma emberkét.
Az emberke illendően köszöntötte a legényt, és így szólt hozzá:
– Tudom, mi a te bajod, nagyon jól tudom. Hanem idehallgass. Ha nekem adod a hercegségedet, megszabadítalak a szájszagodtól.
Megörült a legény, hogyne örült volna! Mindent odaadott volna, csak megszabaduljon a büdösségtől. Így aztán mikor mindezt írásba foglalták, az orvosemberke kivitte magával a legényt az erdőbe, ott leültette, és ráparancsolt, hogy nyissa ki a száját. A legény egy darabig szabódott, de az emberke addig erősködött, hogy kitátotta azt a büdös száját. Az emberke illatos füvekkel teli kendőt kötött a szája és az orra elé, és leereszkedett a legény torkába.
Sokáig elvolt, hanem mikor kimászott végre a legény száján, egy fekete gombóc volt a kezében.
– Ezt ásd el tizenkét láb mélyre, és meglásd, másnapra nyoma sem marad a szájszagnak.
A legény úgy is cselekedett, és valóban, mikor másnap felkelt, semmi szaga sem volt a szájának. Mint a kecske, úgy ugrált örömében.
Mikor meghallotta a király, hogy a legény kigyógyult a büdösségből, tüstént követet küldött hozzá, és nekiadta a lányát, hiszen megmentette az országot. A királylány most már szívesen ment hozzá, mert csinos legény volt, de az mégsem járja, hogy az ember lánya ne tudjon beszélgetni a férjével!
Megtartották a menyegzőt, aztán az ifjú pár beköltözött a királyi palotába, és élt boldogan, míg világ a világ.
Kommentek