Átok lebeg itt e helyen,
De te áldás vagy itt, Idegen,
Évek jönnek, évek mennek,
Szép lassan elfelejtenek…
De a kastély újra éled,
S úgy lesz benne ismét élet,
Ha két szemed bízó, merész,
Mindig csak előre néz;
Ha homlokodra csillagot
A fénylő Hold rakott,
Ha a fejed mindig tiszta,
A bölcsességet mind felissza,
S még két dolgos kéz kell, semmi más,
Csak így törik meg a varázs.