A fülemben Edda üvölt, a buszkerekek felpörögnek alattam és száguldok haza a sötétben. Ölelő karok várnak otthon és fél kiló krumpli, hogy főzelékké lényegüljön át a tűzhelyen. Hopp, itt megállunk, van, aki már hazaérkezett. Kosarát himbálva elindul mellettünk, majd hamarosan beleolvad az éjszakába. Én pár percre elbambusz, és az utolsó kanyarban eszmélek a gondolataim közül. Jó éjt kívánok egy karikás szempárnak /már az enyém is olyan/, és a Szabadság utca felé fordulok. Az egyik lámpa hirtelen kialszik, de ezt már megszoktam. Évek óta nem cseréltek izzót. A kulcsom után keresgélek, és mire megtalálom, kiderül, hogy nyitva van az ajtó. Odabenn konyhatündérkedik életem értelme. Kész a vacsora. Hát ezért siettem?! Hát ezért…
Kommentek