Néha megköszönöm a felettünk lakó kaporszakállúnak, hogy magyarnak teremtett. Hogy miért? Azonnal elMAGYARázom.
És most nyelvészkedni fogok, mert úgy gondolom, hogy egy népről rendkívül sokat elárul, hogy mit minek nevez, milyen logika alapján építi fel a mondanivalóját, és legfőképpen milyen nyelvi játékokkal él.
Már le sem merem írni azt a közhellyé koptatott viccet, miszerint a magyar keresi a pénzt. Csak éppen nem találja…
Az élet kellemesebb oldalát jelentő dolgokra egész sereg szót gyártottunk: papramorgó, gondűző, kerítésszaggató, szíverősítő, lélekmelengető, ezerjó, kisüsti, valamint vegyigyümi.
Ezen kívül lakik nálunk még mezítlábas cigi, ködvágó, püspökfalat, zsákbamacska, talponálló, és tegye fel a kezét, aki nem ismeri a levesnótát.
Igen kifejezően fordítunk át nemzetközi kifejezéseket: dzsúdó helyett cselgáncsozunk, e-mail helyett drótpostánk van, és a LOL helyett ott van nekünk az EDV (ejh, de vicces!).
Körülöttünk minden él: a tetőnek gerince van, a hegynek lába, a lángnak nyelve, a barlangnak szája, a nyárnak dereka, a földnek háta, és mindennek lelke.
Magyarnak lenni kiváltság. És ezt azok tudják igazán, akik magukénak érzik ezt a kis darabka földet és minden itt élőt. Alkalmi vétel volt ez a kis telek: egy szekérderék lóvé helyett csak egy felszerszámozott lóba került.
Példát is mutatunk a világnak: még egy olyan türelmes és kreatív nép nem él e föltekén, mint a magyar. Példának okáért a kiskapuk gyártását már tökélyre fejlesztettük. Sosem fogadtuk el azt, ha valamit nem lehet, vagy nem szabad. A „tilos” pedig egyenesen inspirál minket arra, hogy kijátsszuk. A szabályok minket sosem kötöttek; egyéni, gyors és célravezető megoldásokat szállítunk mindenkor.
Hogy pesszimista nép lennénk, azt kétlem. A humorunk ugyanis világbajnok! Egy nyelv sem ismer ennyi nyelvi játékot és viccet. És mi a legjobb az egészben? Hogy nagy részüket rajtunk kívül nem érti más! A földgolyó legskizofrénebb országában szükségünk is van humorra a túléléshez: szülőföldünk önmagával határos.
Hungarikum az is, hogy egyedülálló módon mi sírva vigadunk. Úgy gondolom, ez nem azt jelenti, hogy vidám zene mellett egy pohár borral a kézben is tudunk keseregni, inkább azt, hogy a saját nyomorunkból csináljuk a legjobb vicceket.
Békében megfér(t)ünk itt mindenkivel, aki hosszabb- rövidebb ideig nálunk időzött. Ez a nép túlélt már tatárt, törököt, osztrákot, németet, szovjetet; hozzájuk képest az unijó laza csuklógyakorlat lesz. Az isten se fog minket kirobbantani innen- túlságosan hozzánőttünk ehhez a földhöz. Ez egy olyan szeglete a világnak, ahol mi mindig otthon leszünk.
Gazdag ország vagyunk, mondjanak akármit. Kicsinységünkben is nagyszerűek!
Kommentek