– Hé, jobban is figyelhetne! Majdnem letaposta a szálló por koncentrációmat!
– Bocsánat, bocsánat, de sietnem kell.
– Azt vettem észre. Hova rohan ennyire?
– Sürgős dolgom van a XVIII. kerületben. Pokoli migrént kell okoznom vagy négyezer embernek.
– Ó, most látom csak, hogy jóval hetven decibel fölött jár. A reptérről jön?
– Igen. Azért látom, maga sem fukarkodik a kén- dioxiddal.
– Úgy látja? Engem is már biztosan hiányolnak Kőbányán. Szegény asztmás betegeim szinte már meg se tudnak lenni a kén- dioxidom nélkül.
– Ez a kellemes őszi idő biztosan kedvez a hörghurutnak is.
– Jól tudja. Pont most viszek egy nagyobb adag talajközeli ózont meg szénmonoxidot, szerintem örülni fognak neki.
– Képzelje, én meg területi képviselőként dolgozom, múlt héten az M7-esről sikerült beszereznem egy rakomány kamiondübörgést. Mikor szétosztottam a XI. kerületben, az ottlakók azt sem tudták, hova legyenek a nagy ingerlékenységtől.
– Hát koncentrációzavarokat már meg se próbált rájuk tukmálni?
– Dehogynem! Még most is tart a „vegyen nagyothallást, stresszt kap ajándékba” akciónk.
– Mondja, nincs véletlenül raktáron némi nitrogén- oxid? Szeretném a határértéket kicsit feltornázni. Imádom a szmogriadókat.
– Most éppen nincs. De a napokban érkezni fog egy szállítmány kipufogógáz. Tudnék mellé egy kis kormot is adni.
– Hm, érdekel a dolog. Felkeresném a napokban és megbeszélhetjük a részleteket.
– Szerdáig a Déli pályaudvarnál leszek, aztán visszamegyek Ferihegyre.
– Remek, akkor megkeresem. Nincs is jobb, mint légszomj egy kis fülfájással kombinálva.
– Egyetértek. Akkor várom!
– Nemsokára találkozunk!
Kommentek