Még évekkel ezelőtt történt, mikor még egy utazási irodában kerestem meg a csokiravalómat. Akkor én voltam a felelős a csodás francia körutunkért: Reims-ben kezdtünk, aztán Párizs, Loire- völgye, Dijon, és végül Strassbourg.
Történt, hogy az idegenvezető felhívott Dijonból, hogy az egyik hölgyutast sajnos kénytelenek voltak a helyi kórházban hagyni, mert éjjel nagyon rosszul lett. Aztán nem sokkal később a férjjel is beszéltem, segítettem neki a biztosítást intézni, és persze folyamatosan érdeklődtem a feleség hogylétéről.
Kábé két héttel később a férj ismét hívott. Az első kérdésem természetesen az volt, hogy hogy van a felesége. Nagyot sóhajtott, majd kibökte:
– Sajnos tegnap meghalt.
Úgy éreztem, mintha megrántottak volna lefelé. A megrendüléstől alig tudtam kinyögni egy “részvétem”-et.
– Köszönöm- majd újra felsóhajtott-, tudja, minden vágya volt Párizst látni.
– Hát, nagyon szűken, de sikerült.
Kommentek