Mégis mennyi történet fér el egy csigaházban? Nos, a kérdést brit tudósok még vizsgálják.
Szerintem sok. És azonnal elkezdem a bizonyítást, csak előbb megosztok magamról pár szupertitkos infót, hogy tudd, mire számíthatsz:
Nyomokban abszurd humort tartalmazok, és gyűjtöm az aranyköpéseket. Az edzőm agylobot kap a kishitűségemtől, a kollégáim meg a hülye poénjaimtól.
A mákot, a frankfurti levest és a tejeskávét már gyerekként is utáltam, viszont van kedvenc Tibibácsim. Hordtam már nyakkendőt Utazáskiállításon, kaptam már ajándékba szentjánosbogarat, és több helyesírási versenyt nyertem, mint szépkiejtésit. A „Na, de Katalin!”- tól kiütést kapok.
Kicsit földszintesre sikerültem, de sosem gondoltam úgy, hogy az őseim kispórolták belőlem az anyagot. Ellenkezőleg! Beleadtak apait- anyait.
Harmincévesen jöttem rá, hogy különc vagyok, és arra, is, hogy engem ez egyáltalán nem zavar. Időnként kizárom a valóságot, mert túl szürke, túl brutális, túl valós és túl banán is.
Mindig is kilógtam a sorból, és még ma is végig merek szökdécselni az iroda folyosóján- és közben a kanál kikandikál a farzsebemből. És az sem zavar, ha a főnök jön szembe.
Az írás sem jelenti azt, hogy elköteleztem magamat egyetlen téma, esetleg stílus mellett. Vannak meséim, szösszeneteim, van kisregényem, novelláim, poénjaim, aranyköpés- gyűjteményem, szógyűjteményem, abszurd írásaim, verseim és egyebek.
Aki kicsit is ismer, tudja rólam, hogy nem vagyok társasági ember. Nem kedvelem túlzottan a nyüzsgést, a tömeget, szívesebben elüldögélek a sarokban, mint hogy aktivizáljam magam. Alkalmas lennék remetének. Az elefántcsonttornyot pedig már elkoptatták, ezért lett csigaház.
Aki pedig ezt az írást nem találja se szellemesnek, se humorosnak, se szórakoztatónak, annak nyugodt lelkiismerettel csak azt tanácsolhatom, hogy olvasson mást.
A csigaháztörténetek pusztán a szórakoztatást szolgálják, így ha véletlenül magadra ismernél, … nos, én a helyedben el nem mondanám senkinek…
Kommentek