Történetek a csigaházból

Az igazi csigaház- rajongók ennek most nem fognak örülni…  A blogszolgáltató úgy döntött, hogy 2021. január 1-től tárhelyszolgáltatóvá változik, és új posztok írására nem lesz lehetőség. A régi posztok megmaradnak és elérhetőek lesznek.  Szóval most keresek egy új felületet, ahová átköltöztetem az egész csigaházat, ami azt is jelenti, hogy bizonytalan ideig nem lesz új csigaház…. Tovább »

A péntek délutánok mifelénk általában arról (is) híresek, hogy ilyenkorra már kellően elfáradtunk szellemileg, ennélfogva csak úgy szórjuk a fárasztó poénokat.    – Merre menjünk?  – Menjünk a templom felé, aztán majd ott felfordulunk.  –o—-   – Szegény vakáció, semmit sem lát.  – Mivan?? – Hát VAK az áció.  –o—-   És sikerült megfejelni az… Tovább »

Ez egy viccnek készült, de csak az eleje van meg:  A klausztrofóbiás és a tériszonyos együtt repülnek….   –o—- Nagybevásárlás után általában felezzük a költségeket, de most (hogy nincs munkám hónapok óta) az én drága férjem ragaszkodik ahhoz, hogy az egészet ő fizesse. Én meg nem:  – Továbbra is szeretném, ha felesben fizetnénk.  – Felest… Tovább »

A következő hétre pár agymenést hoztam. Jó szórakozást!     Fekszem az ágyon, egyszer csak drága férjecském rámtehénkedik. – Szállj le rólam, nehéz vagy. – Nem, nem, most én vagyok a feltét.   –o—- Fontos információ az új munkahelyen:  – Aztán el ne felejtsd, hogy ő itt a Jani. – Hát mégse Károlynak hívják?!  … Tovább »

Előferdül, hogy néha csak úgy magától bevillan valami marhaság. Múlt héten több ilyen pillanat is volt.      Új szót alkottam, ezentúl terjeszteni fogom, mint a vírust: ZSENETIKUS. A zseniális és a frenetikus találkozásából született. Már nem tudom megmondani, mi váltotta ki belőlem…   –o—-   – Minek örülsz ennyire, Kata? – Annak, hogy nincsenek… Tovább »

– … – Csá. –   …   – Mivan? –   …   – Hova? –   …   – Mondom: hova? –   …   – Mikor? –   …   – Bekaphassa. –   …   – Mondom: bekaphassa! –   …   – Mindegy! –   …   – Ezé’ hívtá’?... Tovább »

Özvegy S. Antalnét mindenki ismerte Rétitollason. A hímzőkör elnökeként minden rendezvénynek ő volt a lelke, nélküle nem tartottak se farsangi bált, se keresztelőt. Egy emberként lesújtott mindenkit a halálhíre. A hagyatéki tárgyaláson aztán kiderült, hogy adósságon kívül semmi sem maradt utána: a házát a bank foglalta le, ingóságait pedig a végrehajtó. Férje már évekkel ezelőtt… Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, aki hiába akart megnősülni, egy leánynak se kellett. Hogy mi volt ennek az oka? Hát az, hogy olyan büdös volt a szája, hogy ha csak kinyitotta, ájultan hullottak elé a galambok a dúcból. Sokat bánkódott emiatt a legény, és hiába ette méterszám a fogkrémet, nem használt… Tovább »

A fülemben Edda üvölt, a buszkerekek felpörögnek alattam és száguldok haza a sötétben. Ölelő karok várnak otthon és fél kiló krumpli, hogy főzelékké lényegüljön át a tűzhelyen. Hopp, itt megállunk, van, aki már hazaérkezett. Kosarát himbálva elindul mellettünk, majd hamarosan beleolvad az éjszakába. Én pár percre elbambusz, és az utolsó kanyarban eszmélek a gondolataim közül…. Tovább »

Mint már említettem, vannak mindenféle finomságok a kis tarsolyomban. Mára pár találós kérdést hoztam:    – Zöld, de nincs benne klorofil. Levele van, mégsem fa, se bokor. Mi az?  . . . . . . . . . . – Postás.      – Ruhadarab, amit a férfiak nagyon szeretnek- a nőkön látni, és bár… Tovább »